Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Alapjaiban nem segítette a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát a második pillér bevezetése, pénzügyi szempontból ugyanis fenntarthatatlan a jelenlegi vegyes szisztéma – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányából. Az 1998-as reform óta az egymást követő kormányok az eredeti célokkal ellenkező irányba fordultak, és az 1997–98-ban elért eredmények jelentősen erodálódtak az azóta hozott intézkedések miatt. A Nyugdíjbiztosítási Alaphoz befolyt járulékok ma 4,5 százalékponttal kisebb mértékben terhelik a munkajövedelmet, mint azt 1997-ben tervezték, és ez 2007-ben és 2009-ben további 1-1 százalékponttal csökken majd. A jelenlegi kormány bevállalta továbbá a 13. havi nyugdíj bevezetését is. Ezen intézkedések a jelenlegi demográfiai kilátások mellett nemcsak hosszú, de rövid távon is komoly finanszírozási problémákat generálhatnak. A nyugdíjrendszer alapján vállalt hosszú távú állami kötelezettségek ugyanakkor megnégyszereződtek a reform óta: a nettó implicit kötelezettségállomány tavaly a GDP 237 százaléka volt, míg hét évvel korábban csak 60 százaléka. A második pillér megléte elviekben azt sugallja, hogy a nyugdíjrendszer szilárd lábakon áll, ez viszont csak abban az esetben lenne érvényes, ha a költségvetésben kigazdálkodnák a kieső járulékbevételeket. A tanulmány szerint a vegyes rendszerből nyugdíjba kerülők rosszabbul járhatnak azokhoz képest, akik csak az államtól kapják a járandóságukat. A pénztárak átlagos nettó reálhozam-teljesítménye 2,1 százalék (az 1998–2004-es időszakot vizsgálva), ennek oka a kevéssé diverzifikált befektetési politika – az eszközök 75 százalékát állampapírban tartják, s mindössze 15 százalékukat részvényben –, valamint az alacsony vagyonkezelői aktivitás.
