November végén írták alá Szófiában a magyar–bolgár kétoldalú szociális egyezményt, amely az 1961-es szociálpolitikai megállapodást váltja fel. A rendszerváltás előtt területi, illetve időarányos szociális biztonsági megállapodások születtek – ilyen volt a magyar–román, illetve a magyar–szovjet szerződés. Ezek szerint ha valaki átköltözött és letelepedési engedélyt kapott valamely partner országban, akkor a nyugdíját a befogadó államtól kapta és a járandóságot az áttelepült foglalkozásának megfelelő keresetből számították ki. A román–magyar szerződés tavaly a decemberi népszavazás ürügyén került reflektorfénybe, ugyanis évente 19 milliárd forintot jelentenek a költségvetésnek az így kifizetett nyugdíjak. Az októberben aláírt új szociálpolitikai egyezmény következtében várhatóan az 1961-es megállapodás még Románia uniós csatlakozása előtt hatályát veszti, és a közösségi koordinációs rendelet szabályai szerint történik majd az elszámolás. A nyugdíjat így csak az adott országban eltöltött szolgálati idő és az ott fizetett járulékok arányában állapítják meg, a folyósítás pedig független attól, hogy az alany melyik országban él. Érvényben maradtak ugyanakkor – a balti államok kivételével – a volt szovjet tagállamokkal kötött egyezmények, ezek évente 4,3 milliárd forintos kiadást jelentenek. Ennél jóval kisebb változást jelent a most aláírt bolgár–magyar szerződés, mivel a két ország között korábban is időarányos elszámolás történt. Az eltérés mindössze annyi, hogy az egyezmények alapján önálló magyar nyugdíjat nem lehet megállapítani, a szolgálati idők összeadásával arányos résznyugdíjat kell számítani.
