Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon egy két évvel ezelőtti felmérés szerint 122 alternatív vagy természet közeli szennyvíztisztító működött. Ennek 49 százaléka ipari létesítményekhez, elsősorban az élelmiszeriparhoz kapcsolódik és csak 38 százaléka kommunális tisztító. Három típusuk a legelterjedtebb: a faültetvényes, az épített vízinövényes és a tavas rendszer.
Számos előnye van
A természetközeli szennyvíztisztítók előnye, hogy a beruházás költsége akár 40–70, az üzemeltetésé pedig 70–90 százalékkal is alacsonyabb lehet egy automatizált gépi szennyvíztisztítóhoz képest, ami egy aprófalvas kistérségben jelentős megtakarítást eredményezhet a forráshiányos önkormányzatoknak. További előny, hogy a működtetés nem igényel nagy szaktudást, így hozzájárul a helyi lakosság foglalkoztatásának növeléséhez. Mindemellett tájba illeszkedő, a párologtatás és oxigéntermelés révén javítja a helyi klímát, s kevésbé érzékeny a szennyvíz mennyiségi, illetve minőségi ingadozásaira – mondta lapunknak Kisgyörgy Rozália, a KvVM Környezetvédelmi Hivatal Víz- és Talajvédelmi Főosztályának vezető főtanácsosa.
A szakértők hátrányként leginkább a jelentős helyigényt említik, illetve azt, hogy bizonyos talajtípusoknál, magas talajvízállásnál nem alkalmazható. A legjobb tisztítási hatásfok a faültetvényes rendszerrel érhető el. A gyökérzónás vagy épített vízinövényes, illetve a tavas technológiánál a megfelelő hatásfok csak legalább kétlépcsős rendszerben érhető el. A magyarországi alkalmazásnál viszont ezt gyakran nem veszik figyelembe, ezért az egylépcsős tisztítással nem tudnak megfelelő vízminőséget elérni. Kapacitás szempontjából is jelentős eltérés mutatkozik. Míg az épített vízinövényes technológia legfeljebb 600 fős kapacitásra ajánlott, a faültetvényesnél ez az érték már 4-5 ezer fő.
Az állam támogatás helyett csak szabályoz
Jelenleg nincs kiemelt állami támogatási forrás a természet közeli szennyvíztisztítókra, annak ellenére, hogy két külön kormányrendelet is foglalkozik velük. A Települési szennyvizek ártalommentes elhelyezésének nemzeti program A jelzésű része – a települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási program – javasolja a természet közeli technológiák települési szintű alkalmazását. A program B része – az egyedi szennyvízkezelési nemzeti megvalósítási program (174/2003-as kormányrendelet) – kimondja azt, hogy azokon a területeken, ahol közműves szennyvízkezelő és -tisztító rendszer kiépítése nem gazdaságos – például a ritkább beépítettség miatt –, illetve ahol ezek kiépítése környezetvédelmi szempontból nem indokolt, ott egyedi (házi) tisztító rendszereket kell alkalmazni. Ezek egyik fő csoportját a lakossági ellátásra javasolt úgynevezett szakszerű egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmények alkotják, amelyek szintén természet közeli tisztítást végeznek, alkalmazásuk legfeljebb 10–12 fő kiszolgálásához ajánlott.
A zöldtárcánál 2004-ig a KAC/Kövice forrásokból az alternatív szennyvíztisztítási projektekre kiemelt (60–85 százalékos) támogatást lehetett kapni, amely mintegy duplája volt a hagyományos szennyvízkezelési beruházásokénak. Az idei évtől viszont a szennyvízkezelési beruházásokra vonatkozó támogatások nem kezelik kiemelten ezt a területet, vagyis a szennyvízkezelés bármely módja egyforma dotációban részesül.
Ennek fő oka, hogy az alternatív szennyvíztisztítási technológiák még nem kellően ismertek Magyarországon, így nem alakult ki olyan széles szakértői gárda, mint a hagyományos technológiánál; ugyanakkor ez utóbbiak jóval nagyobb méretű beruházások, így az érdekeltek lobbiereje is jelentősebb – véli Kisgyörgy.
