Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a lakások és üdülők együttes állománya meghaladja a 4,3 milliót. A KSH felmérése szerint 1990 és 2001 között megduplázódott a nem lakott ingatlanok aránya, így már eléri az összes lakás nyolc százalékát. A lakástípusok között az egy-három lakásos épületek dominálnak: családi házban, illetve hagyományos parasztházban található a lakások csaknem kétharmada. A 837 ezer lakótelepi lakás 35 százaléka a fővárosban, míg 43 százaléka megyeszékhelyeken található. A négy- és ennél több lakásos épületekben lévő lakóingatlanok többsége társasházként működik. E társasházak felének műszaki állapota számos kívánnivalót hagy maga után, a másik fele elfogadható minőségű (azaz új építésű vagy 1990 után már teljesen felújították). Az állományon belül a tulajdonos által lakott lakások aránya az EU átlagát messze meghaladja. Az erőfeszítések ellenére tovább apad az önkormányzati bérlakások állománya és egyelőre elmaradt a magánbérleti szektor remélt erősödése is.
Gyakori a fejlesztés
A becslések szerint 1999 és 2004 között mintegy nyolcszázezer lakásban történt valamilyen pótlólagos beruházás, amely azok használhatóságát vagy komfortosságát – és ezáltal értékét is – növelte. Továbbra is nagyarányú közműfejlesztések zajlanak az eddig hiányos ellátású területeken. Amíg korábban a gázbevezetés volt a „sláger”, addig az utóbbi 4-5 évben a közcsatorna-hálózat építése gyorsult fel.
A lendületet jelzi, hogy az összes beruházáson belül a lakáscélúak – ez magában foglalja az új lakások építését és a felújítást egyaránt – aránya az utóbbi években dinamikusan nőtt, így a 2000-es 14,5 százalék után 2003-ban 22,2 százalékra rúgott. (E mutató 1975 és 1990 között jellemzően 18–20 százalék között mozgott.) Ez az arány 2004-ben tovább nőtt, értékalapon 944 milliárd forint volt.
Bár a magyarországi lakásállomány átlagos minősége gyorsan javul, jelentős része – mintegy 15 százalék – a legelemibb követelményeknek sem felel meg – derül ki a KSH részletes adataiból. A kutatók szerint aggodalomra ad okot, hogy földrajzi értelemben is „szakadás” alakult ki: mára olyan összefüggő településegyüttesek alakultak ki, ahol a lakások minősége tartósan rossz, nincs érdemi építés, a települések pedig saját gazdasági erejükre támaszkodva nem képesek változtatni hátrányos helyzetükön.
Idén nem nőtt tovább az építési kedv
Az újlakás-építési mélypontot az 1999-es 19 ezer átadott lakás jelentette. 2000 óta viszont lendületes a növekedés. A 2002–2003-ban felpörgetett lakáshitelezés és lakásépítés után a lakáshitelek állami kamattámogatásának 2003. decemberi csökkentése miatt már tavaly megtorpant a piac, s – egyes források szerint – egy-másfél év alatt tízezerre nőtt az eladatlan fővárosi lakások száma (NAPI Gazdaság, 2005. november 4., 2. oldal).
Idén az első kilenc hónapban – a főváros kivételével – számottevően csökkent a lakásépítési kedv az országban.
Január–szeptemberben a vidéki városokban a tavalyihoz képest 15,6 százalékkal kevesebb lakásra és házra kértek építési engedélyt, míg a községekben 16,3 százalékos a csökkenés. Budapesten is megtört az építési lendület: a fővárosi építési engedélyek növekménye idén 1297 volt tavaly szeptemberhez képest, míg 2004 szeptemberéig 1605 ingatlannal többre kértek építési engedélyt, mint 2003 harmadik negyedévének végéig.
Kicsik az új lakások
Az épített lakások átlagos mérete idén 7 négyzetméterrel marad a tavalyi alatt, jelenleg 88 négyzetméter, s ma már több a 60 négyzetméternél kisebb lakások száma (arányuk 35 százalék) az összeshez képest, mint a 100 négyzetméter felettieké, amelyek az épített ingatlanok 31 százalékát teszik ki. Tavaly az arány fordított volt, az összes ingatlanból a kis lakások 29 százalékot, a nagyok 36 százalékot tettek ki.
