Régi közhiedelmet cáfol az a tanulmánygyűjtemény, amelyet az indonéziai Bogorban székelő Nemzetközi Erdőkutató Intézet állított össze és az ENSZ élelmezésügyi szervezetével, a FAO-val közösen publikált. A kötet szerzői egyebek közt azt vizsgálták, hogy a nagy folyók vízgyűjtő területét borító erdőségeknek mennyire van hatásuk az árvizek gyakoriságára és súlyosságára. A következtetésük meghökkentő: alig-alig. Az erdei talaj és az avartakaró ugyanis a hosszan tartó esőzésektől – jellemzően a csapadékos évszakok vége felé – telítődik vízzel, így nedvességfelszívó és -visszatartó képességét elveszti. Hasonlóan ítélik meg a földcsuszamlások elleni erdőtelepítés, illetve -megtartás gondolatát. Rámutatnak, hogy a fák gyökerei csupán akkor akadályozzák meg a talaj csúszását, ha az a felső egyméteres rétegre korlátozódik, háromméteres mélységben már jóformán semmilyen hatásuk nincs. Arra a kérdésre, hogy akkor miért hallunk egyre több és súlyosabb árvíztragédiáról, a szerzők a statisztikából levezetett választ adnak. Szerintük a folyók összességében semmivel sem veszélyesebbek, mint százhúsz évvel ezelőtt voltak, amikor még a mainál sokkal több erdő volt. Egyszerűen arról van szó, hogy a veszélyeztetett területek egyre sűrűbben lakottak és a gazdaságuk is rohamosan fejlődik. A múltban a településeket lehetőség szerint nem vízjárta részekre építették, a modern kor azonban lazított ezen az ésszerű gyakorlaton. A víz közelsége rengeteg haszonnal jár, így egyre többen reszkírozzák meg az ártéri építkezést. Különösen érvényes ez a Távol-Keletre, amely az utóbbi időben a legnagyobb katasztrófák helyszíne volt: a Jangce 1998. évi áradása 30 milliárd dollárnyi kárt okozott.
Miközben a kutatóintézetek az időjárás – a tudományos közvélekedés szerint részben ember okozta – hullámzását vizsgálják, a gazdasági szféra az ebből eredő üzleti kockázat megszüntetésére koncentrál. A klíma és a bevétel összefüggése sok esetben egészen triviális – mint a sítúraszervezők függése a hóeséstől, a sörgyáraké a nyári melegtől vagy a növénytermesztőké a csapadéktól –, de még olyan látszólag távoli területek üzletmenetében is kimutatható, mint az autógyártás. Mindezek kockázatát csökkentendő újabban a tőzsdéken határidős ügyleteket lehet kötni, amelyek tárgya valamely jövőbeli időszak hőmérséklete: a nagy üzletelők közé tartozik a Heineken sörgyár, a Coca-Cola, valamint a müncheni Oktorberfest szervezője. Az ilyen típusú ügyletek összege – az ebben utazó Időjárási Kockázatkezelő Szervezet (The Weather Risk Management Association) adatai szerint – 2004-ben Európában 4,2 milliárd dollárnyi volt, Amerikában pedig ennek másfélszerese.
Tóth Gábor