Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tervezettnél, illetve vállaltnál kevesebb egynapos műtétet végeztek az elmúlt egy évben azok az egészségügyi szolgáltatók, amelyekkel tavaly külön szerződést kötött ilyen eljárásokra az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az OEP 2003-ban írta ki azokat a pályázatokat, amelyek elnyerésével az önkormányzati és magánkórházak, illetve a járóbeteg-rendelők szerződhettek az egynapos beavatkozásokra. Az egészségbiztosító a nyolc pályázó közül végül hattal kötött szerződést, közülük öt magánkézben lévő szolgáltató volt – mondta a NAPI Gazdaságnak Molnár Attila, az OEP főosztályvezető-helyettese. A befogadottak többségének nem sikerült teljesítenie a szerződéskor egyéves időtartamra vállalt beavatkozások számát (átlagosan 1000 műtétet). Ennek oka lehet, hogy egyelőre a betegek bizalmatlanok az ilyen beavatkozásokkal kapcsolatban és több esetben akár az intézetek is ellenérdekeltek lehetnek a végrehajtásban.
Az egynapos műtétek keretében jelenleg 273 különféle műtét végezhető el – elsősorban általános sebészeti, nőgyógyászati, urológiai, szemészeti, plasztikai, fül-orr-gégészeti területeken. A nyugati országokban az összes beavatkozás több mint ötven százalékát végzik egynapos módon, miközben ez az arány Magyarországon csak 13 százalék – igaz, öt évvel ezelőtt 6,7 százalék volt. A betegek közül sokan még mindig azt gondolják, hogy az a megfelelő bánásmód, ha sokan, sokáig körülugrálják őket – ahelyett, hogy gyors és szakszerű ellátás után a lehető legrövidebb időn belül távozhatnának az intézményből. Abban viszont a szakma, a biztosító és a minisztérium is egyetért, hogy a folyamatokat a mostani kórházvízfejűségből a járóbeteg-ellátás felé kell elmozdítani. Ezt segítheti, hogy július elsejétől összevonták a fekvő- és a járóbeteg-kasszát, illetve, hogy az OEP az év második felében újabb pályázatot ír ki a szolgáltatóknak. A finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoport-rendszer súlyozásának megváltoztatásával a kórházakat is érdekeltté lehetne tenni abban, hogy a lehető legkevesebb időt töltse ezen az ellátási szinten a beteg, így a kórház és a központi költségvetés is jelentős összegeket spórolhat meg. A jelenlegi kusza tulajdonosi rendszerben a szakrendelők nagyobb terhelése elsősorban azoknak az intézményeknek lesz előnyös, ahol közös a területileg illetékes járóbeteg-szakrendelő, illetve a kórház tulajdonosa.
