Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyarországi ruházati piac forgalma 2000 és 2004 között valamivel több mint 120 milliárd forinttal nőtt, az eladott mennyiség pedig 75 millió darabbal emelkedett. A legintenzívebb növekedés 2000 és 2002 között zajlott. A GfK Hungária piackutató adatai szerint 2002–2003-ban 22 milliárd forinttal nőtt a piaci forgalom, míg a következő évben 5 milliárd volt a bővülés a mérhető – legális – ruházati kereskedelemben.
Ez önmagában is feladja a leckét a kereskedőknek az áruválaszték kialakításakor. Nyugat-Európához képest Magyarországon rendkívül nyomottak az árak, egy darab ruházati árucikk (felső és alsó együtt) átlagára 2004-ben 1465 forint volt, s egy háztartás alkalmanként átlagosan 4103 forintot költött egy-egy termékre. A felsőruházati termékek átlagára 2512 forint, az alsóruházati termékeké 395 forint volt. A cipők átlagára 3446 forint, ez egészen irreálisnak tűnik a frekventált üzletek áraihoz képest.
Az árakat főként a hipermarketek, illetve a távol-keleti üzletek és piacok szorítják le. Tavaly a lakosság 26 százaléka piacokon és utcai árusoknál szerezte be a ruháit. A sokszor szidott kínai piacok annyira elfogadottá váltak itthon, hogy nincs olyan társadalmi csoport, amely ne látogatná ezeket rendszeresen vagy alkalmanként. Ám a piacokat ma már olyan élesen támadják, hogy maguk a kereskedők sem hisznek az ilyen értékesítési forma tartós fennmaradásában. A piacos kereskedők sorra nyitják önálló boltjaikat, amelyekben a korábban megszokott dolgokat értékesítik – némileg drágábban, de továbbra is vonzó árakon. Tavaly 6-ról 14 százalékra nőtt a távol-keleti üzletek piaci részesedése, így ma már értékben is felveszik a versenyt a jobb minőségű holmit értékesítő üzletekkel. (További részletek a NAPI Kereskedelem mellékletben.)
