Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a Pénzügyminisztérium (PM) szerint a magánjellegű megtakarítások adóztatásáról szóló 2003/48-as számú uniós irányelv előírja, hogy a magyar állam teljes mértékben térítse vissza az állampolgároknak a más uniós országokban (Ausztriában, Belgiumban és Luxemburgban) a kamatokra kivetett forrásadó – 15 százalék – egészét, szakértők szerint ez csak lehetőség, amellyel nem muszáj élni. Az irányelv eredeti célja az, hogy minden uniós polgár ott adózzon kamatjövedelme után, ahol állampolgár, vagyis a tagállamok ne forrásadóval éljenek, ehelyett információszolgáltatással – 2005. július elsejétől lesz ez kötelező – segítsék elő a korrekt adóztatást. A három tagállam átmeneti jelleggel élhet a külföldiek kamatjövedelmének megadóztatásával, erre addig adott lehetőséget az EU, amíg meg nem születik az adatszolgáltatásról szóló megállapodás az USA-val, Svájccal, Andorrával, Lichtensteinnel, Monacóval és San Marinóval – legkésőbb 2010-ig. A három tagország érthető módon attól tart, hogy ha rákényszerülnek az adatszolgáltatásra, akkor az ügyfelek ez utóbbi országcsoport valamelyikébe viszik át banki megtakarításaikat – jegyezte meg a szabályozás kapcsán Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere.
A forrásadónak csak egy részét, 25 százalékát tarthatja meg a három ország, a 75 százalékot a haszonhúzó személy illetősége szerinti államnak utalják majd át. A direktíva szerint a tagállamoknak biztosítani kell a kettős adóztatás elkerülését, az ily módon megkapott adót be kell számítani a haszonhúzó állampolgársága szerinti tagállamban alkalmazott kamatadó mértékébe, az esetleges többletet pedig vissza kell adni a haszonhúzónak. A szabályozás szerint a beszámítás helyett a forrásadó visszatérítését is lehet választani, mint ahogyan azt Magyarország tette (NAPI Gazdaság, 2005. június 14., 1–3. oldal).
A magyar szabályozás szerint ugyanis a haszonhúzók az adóhatóságtól a Magyarországnak átutalt 75 százalékon felül a 25 százalékot is megkapják majd. Erdős szerint amellett, hogy nem is kötelező a költségvetés terhére történő visszatérítés, logikusnak sem nevezhető az, hiszen a külföldről származó osztalékjövedelmek (ezek nulla százalékkal adóznak) esetén sem téríti meg a magyar állam a külföldi költségeket, így a nulla százalékos kulccsal adózó kamatjövedelem esetén sem lenne ez indokolt. Abban az esetben viszont, ha például 20 százalékos kamatadót vetne ki a magyar kormány, a külföldi forrásadó 100 százalékát be kellene számolni – tette hozzá Erdős. Tíz százalékos „hazai” kamatadó esetén további 1-2 százalékot kellene kiegészítésként kapnia a haszonhúzónak, e kettő együtt adja ki ugyanis a tagállamnak a (15 százalékos) forrásadóból átutalt 75 százalékot – ekkor tehát nem a teljes 15 százalékos forrásadót térítik meg az adózónak.
A szakértő szerint az először 2006. március 20-án esedékes adatszolgáltatás megkönnyítheti a jövőben az állampolgárok magánvagyonának vizsgálatát, vagyis elviekben az adóhatóság ezekben az esetekben igen hatékony vagyonosodási vizsgálatokat folytathat. Az persze nem kizárt, hogy a jövedelmüket eltitkolni szándékozók az EU-n kívüli országok bankjaiba menekítik megtakarításaikat, éppen ennek nehezítését célozzák az európai kis országokkal és az USA-val kötendő megállapodások.
