Az uniós belügyminiszterek az uniós határőrizeti ügynökség székhelyéül sok hónapi sikertelen kísérlet után Lengyelországot jelölték ki. Öt új tagállam volt versenyben és Varsó mellett Budapest volt az esélyes. Mint az EU soros elnökségét ellátó luxemburgi miniszter az álláspontok szondázása után megállapította, Lengyelország mellett többen tették le a voksukat. Így Lamperth Mónika belügyminiszter elegáns megoldást választott: „tekintettel az ügynökség felállításának sürgető kényszerére” visszavonta igényét. (Mivel a határozatnak egyhangú döntéssel kell születnie, Magyarország blokkolhatott volna, így viszont abban reménykedhet, hogy konstruktív lépésére „emlékeznek” majd, amikor más ügynökségek odaítéléséről lesz szó.) Varsó az idén – a még elfogadásra váró terv szerint – hatmillió eurós induló segítségre számíthat a közösségi büdzséből az ügynökség kapcsán, amely évi 10 millióra növekszik majd. Ebből a személyzetet, a tapasztalatcseréket, szimulációs gyakorlatokat, szakértőket finanszírozzák. Az ügynökségnek összesen alig 60 munkatársa lesz, 17 közösségi alkalmazott, 10 delegált és a tagállamok küldhetnek egy-egy szakértőt, ez viszont saját költségvetésük terhére történik.
Kiszivárgott információk szerint a döntésben komoly szerepet játszott Berlin, amely erőteljesen lobbizott Varsó mellett. Versenyben volt még Málta, Szlovénia és Észtország, bár tudták, hogy nincs esélyük. Magyarország a többi új mellett elsősorban az északiak támogatására számíthatott, míg Lengyelországnak sikerült Londont és Madridot is megnyernie. Az uniós alkudozások ismeretében nem teljesen valószerűtlen verzió szerint Róma akkor állt be Varsó mögé, amikor ígéretet kapott arra, hogy az ügynökség igazgatója olasz lesz.
Otto Schilly német belügyminiszter hallani sem akar arról, hogy a külső határvédelem közös uniós költségvetésből történjen, a tehermegosztást azzal utasította vissza, hogy az új tagok ne csak a kedvezményekből akarjanak részesedni, de tegyenek eleget a tagságból fakadó kötelezettségeiknek is.
