Ha a környezetvédők annyira ellenzik az autózást, akkor miért akarják a mezőgazdaság – végső soron a természet – nagy hányadát annak szolgálatába állítani? Olyan ellentmondása ez a bioüzemanyag koncepciójának, amelyet előbb-utóbb mindenki felismer. Persze, néha nem árt a közismert igazságokat alátámasztani, tudományosan levezetni, hogy kétszer kettő négy, ezt végezték el az idézett tudósok. A biodízeltervek végső, lélektani mozgatórugóját nem firtatták, de arra sem nehéz rájönni: a modern ember vágya, hogy bonyolult szükségleteit valamilyen egyszerű, természetközeli módon elégítse ki. Ezért szeretjük az áramot szélkerekekkel, az üzemanyagot növényekből termelni, az időt napórával mérni, kertünkben gyümölcsöt termeszteni, a lakásunkat kandallóval fűteni, pecázni és időnként kerékpárral közlekedni, holott a „nagyüzem”, a technika mindezekre a szükségletekre hatékonyabb megoldásokat kínál. Abban az eléggé gyakori esetben, ha a természetközeli módszer végeredményben természetromboló – hiszen az óvni kívánt környezet fokozott igénybevételét okozza – korlátozni kell, vagy egyszerűen elfelejteni, ahogy az említett bioszkeptikusok követelik a repce-dízelolajjal, illetve a kukoricaszesszel kapcsolatban. Csakhogy a biokoncepciót a földbe döngölő írásoknak van egy gyenge pontjuk: mindegyik csak egy-egy terménnyel számol, holott senki sem mondja, hogy az olajat feltétlenül (hazai) repcéből, a szeszt pedig kukoricából kell gyártani. Monbiot ugyan korrektül megemlíti, hogy a trópusi olajpálma olajhozama négyszeres az angliai repcéhez képest, de ebből nem egy olyan kézenfekvő munkamegosztás jut az eszébe, hogy a trópusokon kéne termelni az üzemanyagot, a mérsékelt övben pedig az élelmiszert. Ellenkezőleg, félti az őserdőket a pálmatelepítőktől, az eddigi tapasztalatok alapján jogosan, de a jövőbeli tervekre nézvést bénító fatalizmussal. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a fejlődő országok lakói barbárok, akikre nem lehet semmilyen környezetgazdasági feladatot bízni, mert úgyis csak nekiesnek az őserdőnek, akkor tényleg kár tervezgetni. Elég magnóra venni a dzsungel neszeit, hogy unokáink is hallhassanak ilyet.
Tóth Gábor