Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU brüsszeli bizottságának előirányzata szerint Magyarországnak a 2007–2013-as költségvetési periódusban 25 milliárd euró fejlesztési pénz juthat – ha a tagállamok elfogadják, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 1,14 százalékát adják be a közösbe. A kérdés az, hogy amennyiben ez nem tartható, úgy mi módon garantálható, hogy az előzetesen kalkulált felzárkóztatási összeg ne csökkenjen arányosan a büdzsé kurtításával. Pénteki brüsszeli tárgyalásain Baráth Etele európai ügyekért felelős miniszter azt hallhatta Dalia Grybauskaité költségvetési biztostól, hogy az 1 százalékot javasoló nettó befizető hatok egyelőre tapodtat sem hajlandóak elmozdulni álláspontjukról. A magyar kormánynak a költségvetési tárgyalásokon az összeg helyett a támogatási feltételek fennmaradására kell összpontosítania, hogy a felzárkóztatási alapokból hozzájusson az évi csaknem 3,5 milliárd euróhoz. Ennek érdekében az új tagok számos ponton módosítanák a fejlesztési alapok 2007-től szigorodó feltételeit, Danuta Hübner, a regionális fejlesztésért felelős biztos viszont kevés mozgásteret lát erre.
Vita tárgya az uniós források hozzájutásának úgynevezett N+2-es szabálya, vagyis a tárgyév plusz két év alatti kötelező felhasználás. Az új tagok nem értik, miért éppen most szigorítanak a feltételeken – eddig ez csak a strukturális alapokból társfinanszírozott projektekre volt érvényes. Baráth azzal érvel, hogy a kohéziós alapból támogatott nagyberuházások éppen az első két év alatt lassan haladnak és általában a harmadik évtől kezdenek látványosabb tempóra kapcsolni. (Brüsszel viszont azt mondja, az előkészületekre adható előleget megemelték, hogy a határidő tartható legyen.) Hübner szerint ezt a költségvetési fegyelemre ösztönző szabályt a nettó befizetők követelik és aligha engednek belőle. Ugyancsak vitatott a pályázható támogatások egyszerűsítése: Brüsszel azt akarja, hogy a környezetvédelmi és közlekedési projekteken kívül egyetlen alap nyújtson támogatást, továbbá ne aprózzák el a projekteket, mert így a hazai és brüsszeli bürokrácia is csökkenthető lenne. Erre a magyar válasz az, hogy az infrastrukturális beruházások mellett fontos a humán erőforrás, az oktatás-képzés, az egészségügy fejlesztése is, amihez ma még több alapból is igényelhető pénz. Ugyancsak a jelenleg érvényes szabály hátrányos megváltoztatása volna, hogy a jövőben a vissza nem téríthető áfát nem lehetne a költségekhez sorolni, következésképpen csökken a kohéziós alapból jutó támogatás. Márpedig – érvel a budapesti kormány – ez az áfarész is a többivel összehasonlítható költség: ha ezzel csökken a támogatási összeg, akkor emelkedik a hazai társfinanszírozás összege. Ez ellentmondásban áll azzal a brüsszeli állítással, hogy az új tagok támogatásfelszívó képessége a GDP 4 százaléka körül van, hiszen ez a szabály éppen tovább ront az abszorpciós képességen.
