Az EU 2007–2013 közötti költségvetésének irányelveiről folyó tárgyalásokon Magyarország célja, hogy a támogatási alapokból az új tagállamoknak legalább a GDP négy százaléka jusson. Ez a minimum követelmény, a budapesti kormány nem ragaszkodik ahhoz, hogy ennél több legyen, de ez alá sem megy. Baráth Etele európai ügyekért felelős miniszter a tegnapi brüsszeli vitában elmondta: már a négyszázalékos felhasználási aránnyal is Magyarország 13 milliárd euróval jut kevesebbhez a következő hét esztendős pénzügyi időszakban, ha a támogatási feltételek azonosak volnának az úgynevezett Agenda 2000-ben a még régi tagok számára rögzítettekkel. Baráth ellenezte az EU brüsszeli bizottságának a javaslatát, hogy a kohéziós támogatások esetében is vezessék be az N+2 formulát, vagyis egy elfogadott projektet meg kell valósítani az adott évben rendelkezésre álló beruházási forrásból plusz két év alatt – ezután elvész a közösségi forrás. Még a hatékonyabban szervezett és kivitelezett nyugat-európai projektek sem képesek egy nagyszabású munkálat befejezésére ennyi idő alatt, így ezzel a feltétellel lehetetlenné válna a teljes összeg felhasználása – érvelt a miniszter.
Nem ért egyet négy tagállamnak azzal az indítványával, hogy csökkentsék az állami támogatások felső plafonját (NAPI Gazdaság, 2005 január 28., 2. oldal) – mondta lapunk kérdésére Baráth. Csak olyan érvelést hajlandó elfogadni, amely az egységes adópolitikai szempontokat veszi figyelembe. Magyarország az elkövetkező hetekben intenzív lobbizást folytat annak érdekében, hogy az új költségvetés meghaladja a GDP egy százalékát, amint azt az EU-költségvetés nettó befizetői követelik. Ennek érdekében Baráth még e héten találkozik a brüsszeli bizottság költségvetésért és regionális politikáért felelős tagjaival, a jövő héten pedig a soros luxemburgi elnökséggel egyeztet. Ha a négyszázalékos elv érvényesül, akkor az ország évente mintegy 3,5 milliárd euróhoz juthat a strukturális és kohéziós alapból, a vidékfejlesztési és a szerényebb halászati támogatásokból.
