Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A galoppversenyeken alkalmazott hendikeprendszer kialakításának – azaz a ló által vitt súly meghatározásának – egyik legfontosabb célja az esélyek kiegyenlítése volt. A másik, nem mellékes hozománya pedig az, hogy így a gyengébb lovak tulajdonosai sem fordítanak hátat a versenyeztetésnek, vagyis a mezőny nem szűkül rövid idő alatt nagyon kicsire.
Magyarországon a nagy lóverseny-hagyományokkal rendelkező országokban kialakítotthoz hasonló hendikeprendszer működik, amelyben hat osztályt hoztak létre – nyilatkozta lapunknak Horváth Zalán, a Nemzeti Lóverseny (NL) Kft. hendikepper bizottságának tagja. A legjobbakat az I. osztályba, míg a leggyengébbeket az V/b. kategóriába „osztják be”. (Ezen felül egyébként a hendikeposztályok „fölötti” lovaknak díjakat, nagydíjakat rendeznek – ezekre a futamokra lényegesen nagyobb nyereményalap jön össze, mint a hendikepes paripák esetében -, amelyekre azonban más súlyozási szabályok vannak érvényben.) Egy új szezonban a hendikepbesorolás alapját az elmúlt idény végén elkészített generál hendikepskála jelenti. Ebben meghatározzák – 30–100 között – minden, az idényben futott ló teljesítményét. A jobb lovak nagyobb számértéket kapnak. (Magyarországon már jó ideje nem volt arra példa, hogy valamely telivér 100-as számot kapjon.) A generálskála segítségével a lónak az idény első versenyére létrehoznak egy hendikepbeállítási számot (hbsz), amely már valóban egy súlyt jelent, de még mindig nem a futam során a lóra nehezedő végleges terhet. Ehhez ugyanis még hozzáadódik az osztályonkénti súlyhatár. Ez négyéves vagy annál idősebb telivérek esetében azt jelenti, hogy a hbsz-hez az V/b. kategóriában hozzáadnak 26 kilogrammot, az V. osztályban 20 kilogrammot, a IV.-ben 12-öt, a III.-ban 4-et, ám a második osztályban már levonnak 4 kilogrammot, míg az I.-ben 10 kilogrammot. (Fiatalabb lovak esetében korteherkedvezmény van életben, azaz kevesebbet adnak hozzá a hbsz-hez.) Idény közben azonban mindehhez hozzájön még az előző versenyek eredménye. Így például egy győztes ló 4–12 kilogrammal többet lesz kénytelen cipelni magával, mint a korábbi versenyén. A második hely esetében ez a pluszteher 0,5–3 kilogramm között mozog, míg a harmadik hely esetén nulla, a negyedik helytől viszont már levonnak.
Mindezek alapján a nevezéskor a hendikepper meghatározza azt a terhet, amellyel a lónak futnia kellene a futamon. A meghatározott súllyal szemben semmilyen körülmények között nem lehet fellebbezni, azonban az idomár dönthet úgy, hogy ilyen feltételekkel abban az osztályban értelmetlen indítania a lovat. Szakmai körök szerint egyébként a jó szereplésre csak azoknak a lovaknak van esélyük, amelyek 49-65 kilogramm közötti terhet visznek a hátukon. A súly kialakításakor azt nem veszik figyelembe, hogy mely idomár tréningezi, vagy hogy ki lovagolja a lovat. A lényeg, hogy a zsoké és a felszerelés súlya elérje a megadott szintet, ha ez nem jön össze, akkor ólommal pótolják a hiányzó terhet. A hbsz egyébként a ló minden futása után módosul, ugyanis a NL hendikepperbizottsága minden hétfőn tárgyalja a hétvégi galoppversenyeken elért eredményeket, s ezek alapján új számokat határoznak meg. Az, hogy a lovat mely osztályban indítják kizárólag az idomár döntésén múlik. Így egy ló akár a legjobb paripák között díjért, nagydíjért is a pályára léphet, ahol a hendikeprendszertől eltérő súlymeghatározás van érvényben. Itt ugyanis létezik klasszikus verseny: ilyen például a Magyar Derby, a Kanca díj vagy a Nemzeti díj. Ezeken a versenyeken minden csődörnek azonos súlyt, 57 kilogrammot kell vinnie, a kancák 1,5 kiló kedvezményt kapnak. Emellett létezik egy nyereményalapú megállapítás is, amikor is a lovak versenykarrierje során nyert első helyezések után kapott pénzdíjak határozzák meg a vitt terhet. A vitt teher meghatározása egyébiránt azért is bír különös jelentőséggel, mert a lóversenysport történetének krónikájából arra lehet következtetni, hogy egy kilogramm pluszteher ugyanannál a lónál egy lóhossznyi különbséget jelent ugyanazon a távon.
