Egy kormányhatározat értelmében nemrégiben megszűnt a sokat támadott Európai Kommunikációs Közalapítvány – az egyik első azon testületek sorában, amelyek áldozatául eshet a kabinet költségcsökkentési és racionalizálási törekvéseinek. A Pénzügyminisztérium (PM) célja elsősorban ugyan nem az intézmények megszüntetése, ha azonban úgy látják, hogy a közjót egy másik intézmény és nem az adott közalapítvány szolgálja jobban, akkor az alapítványtól elvonják a forrást – tudta meg kormányzati körökből a NAPI Gazdaság.
Különösen megkönnyíti ezt, hogy a költségvetési törvényben a fejezeti kezelésű előirányzatok között megtalálható szinte valamennyi alapítvány, egyesület és más testület támogatása, ezen előirányzatokat pedig egy júliusi döntéssel jövőre már összevontan kezeli a kormány. Erre a megfelelő űrlapokon kell pályázni a tárcáknak, de a többször is feltett, és így vélhetően hangsúlyosan kezelt kérdésekből kiderül, hogy csak a legátláthatóbb működést igazoló, „objektív” teljesítménymérő számokkal alátámasztott pályázatoknak lesz esélyük. Nem intézményekben, hanem feladatokban gondolkodunk – mondják erre a PM-ben. Vagyis „a belső pályázati rendszer bevezetésének nem az a célja, hogy intézmények megszűnjenek, hanem az, hogy a közjót szolgáló programok közül azokat sikerüljön kiválasztani, amelyek a legkevesebb pénzből tudnak a legtöbbet adni a köznek”.
A minisztériumból nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy érkeztek-e már kitöltött adatlapok a tárcáktól. A közalapítványokhoz címzett kérdésekre több helyütt is nyári szabadságolás miatt nem adtak még választ. Volt, ahol még nem is értesültek a készülő változásokról, így félő, hogy sok testületnél nincsenek tisztában az új renddel, s így az adatszolgáltatásra a PM által megszabott augusztus 2-i határidő betartása is kérdésesnek tűnik.
A pénzügyi tárca azonban úgy véli: az érintettek tisztában vannak vele, hogy csak részletes szakmai anyaggal juthatnak forráshoz, ráadásul valószínűleg nem most látnak munkához. Arra ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy „a megalapozott számításokkal alátámasztott, háttéranyagokkal bemutatott elképzelések” megfogalmazásához magáncégektől is igénybe vehetnek-e a pályázók tanácsokat.
Gerő András, a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány által működtetett Habsburg Történeti Intézet igazgatója szerint az új pályázati rendszer nem érinti jelentősen az intézet finanszírozását: nem változnak a rendelkezésükre álló források. A minisztériumok által a pályázatok mellé kért teljesítménymutatókat azonban Gerő értelmezhetetlennek tartja a történeti kutatásokkal foglalkozó közalapítvány esetében: a publikációk vagy a foglalkoztatott történészek száma ugyanis véleménye szerint nem árul semmit az intézetben folyó munka tudományos értékéről. Ugyanakkor Gerő a pályázatok elbírálási kritériumait is kidolgozatlannak tartja.
Ezzel szemben Kiss Balázs, az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány ügyvezetője jól számszerűsíthetőnek tartja tevékenységüket: pontosan meghatározható ugyanis például az általuk támogatott iskolás gyermekek száma. Szintén jól megragadhatónak tartja saját tevékenységi körükben a teljesítményi kritériumokat Molnár Márton, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány igazgatója. A szervezet hatékonyságát mérheti a hozzá benyújtott pályázati igények száma, a nem kormányzati adományok összege, az általuk támogatott kisebbségi szervezetek, megvalósult programok száma. Molnár szerint még az is elképzelhető, hogy egy teljesítményalapú finanszírozási rendszerben az eddigi éves 393 millió forint támogatásnál többhöz jutnak hozzá. Az eddiginél kevesebb összeget – és vélhetően erről más közalapítványok vezetői is hasonlóan gondolkodnak – az állam törvényben vállalt kötelezettségének megszegéseként értékelné, tekintve a hozzájuk beérkező rengeteg igényt.
Sebők Miklós
Horváth Gergely