Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szeptemberben 62 ezren kezdhetik meg felsőfokú tanulmányaikat az állami finanszírozású intézményekben, míg a költségtérítéses képzésbe közel 49,5 ezren jutottak be, a két képzési formába felvett hallgatók aránya így jelentősen eltér az évek óta megszokott közel 50–50 százalékos rátától. Az idén mind a felvételire jelentkezők, mind a felvételt nyertek száma meghaladta a tavalyi és a 2002-es szintet: 167 ezer jelentkezőből 111,5 ezren kerültek be felsőoktatási intézménybe.
A költségtérítéses hallgatóknak a tavalyitól elmaradó, 44 százalékos aránya arra utalhat, hogy nem sikerült mindenhol feltölteni a rendelkezésre álló helyeket. Számos intézmény növelni igyekszik a fizetős hallgatók, így a saját bevétel arányát. A költségtérítéses szakoknál megállapított, az államilag finanszírozott szakénál sokszor magasabb pontszám ugyanakkor azt tükrözi, hogy még mindig igen magas a második vagy harmadik diplomájukért induló hallgatók aránya a felvételizők között. A tavalyi adatokhoz képest az agrár szakcsoporton kívül minden szakcsoportban több volt a jelentkező. A legnagyobb tolongás a művészeti szakokon volt, a 2003-as mérséklődés után az idén újra nőtt a jogi és a gazdasági pályára való túljelentkezés. Az év pozitív fordulata, hogy bekerült az első 10 legkedveltebb szak közé az általánosorvos-képzés is. Legtöbben az idén is a gazdálkodási szakokra adtak be jelentkezési lapot, ezt követte a főiskolai idegenforgalmi, majd a jogász és a főiskolai gazdálkodási képzés. A bölcsész szakok közül a művelődésszervező, a kommunikáció, az angol nyelv és irodalom, valamint a magyar nyelv és irodalom jutott be az első tízbe.
A jelentkezési és felvételi számok továbbra sem tükrözik a munkaerőpiac preferenciáit, noha az idén sikerült némileg túlszárnyalni a szakképzésbe bekerült hallgatók 20 ezres számát, míg tavaly a 20 ezres terv helyett csupán 15 ezer fiatalt sikerült a szakképzésbe csábítani. A csúcsot döntő felsőoktatási felvételi eredmények visszás képet tükröznek, figyelembe véve azt, hogy tavaly minden eddiginél magasabb lett a diplomás, pályakezdő munkanélküliek aránya. A szeptemberi regisztrációk után egyes területeken 10 százalék fölé nőtt a diplomás munkanélküliek aránya, a fővárosban a munkanélküli ellátásra jelentkezők 20 százaléka rendelkezik diplomával, míg 1998-ban ez az arány 7 százalékos volt. A nyilvántartott diplomás munkanélkülieken kívül vélhetőleg sokan nem találnak állást az oklevél megszerzését követően, a néhány hónapot vagy évek külföldön, fizikai alkalmi munkával töltők így csak késleltetve jelennek meg a magyar munkaügyi rendszerben – véli Bauer Béla szociológus, a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda igazgatója.
A helyzet azonban más uniós országokban sem kedvezőbb, mivel már jó ideje túltermelés jellemzi a felsőoktatást. Egyes pályák már megteltek szakemberekkel, máshol viszont hiány van. Magyarországon például 6-7 ezerrel kevesebb orvos vállal munkát a szükségesnél – tette hozzá a szakértő. Alapvetően a hosszú távú társadalompolitika hiánya jelenti a gondot, mivel így sem a szülők, sem a diákok, sem az állam nem tud eligazítást adni arról, miből lehet majd megélni a felvételi után 5–8 évvel. Annyi már látszik Magyarországon, hogy a közalkalmazotti pedagógus és szociális pályákat kerülik a fiatalok, ezt mutatják az alacsony bekerülési pontszámok, valamint a sűrű pályaelhagyás.
A problémára sokféle választ adtak az európai társadalmak. Sokan kitolják a felsőoktatásban töltött időt második szakkal vagy PhD-képzéssel, ha megengedhetik maguknak. Magyarországon is bevett szokás, hogy már az iskolaévek alatt munkát vállalnak és „bedolgozzák” magukat a hallgatók. A dél-európai államokban terjedt el, hogy az egyetem vagy főiskola elvégzése után szakmát tanulnak a fiatalok és szakmunkásként helyezkednek el. Nyugat-európai trend, hogy a diplomások önfoglalkoztatóvá vagy vállalkozóvá válnak, így az alkalmazottinál jóval instabilabb léthelyzetbe kényszerülnek, ami többek között a születő gyermekek számára is negatív hatás gyakorol.
Recept tehát nem létezik a biztos elhelyezkedéshez, a neves egyetemek hallgatói, valamint egyes mérnökszakmák képviselői biztosan találnak munkát, bár az álláskeresés ideje az ő esetükben is jelentősen megnőtt az utóbbi években: tavaly átlagosan 168 napot vett igénybe az első munkahely megtalálása.
