Sokan attól tartanak, hogy a panelépületek előbb-utóbb összedőlnek. Ehhez tudni kell, hogy a paneles lakóépületek élettartamát alapvetően a teherhordó szerkezetek tűrőképessége határozza meg. A lakótelepi panelépületek élettartamát mintegy harminc évre becsülték, ennél azonban jóval hosszabb lehet, mindazonáltal elodázhatatlan a panelépületek átfogó rekonstrukciója.
A paneles lakótelepek rehabilitálása és revitalizálása lényegesen olcsóbb, mint a szanálásos lebontás és új lakónegyedek felépítése, s már minimális költségekkel is jelentős eredményeket lehet elérni a lakókörnyezet javításában. A várostervezők szerint a nagy lakótelepek könnyebben alakíthatók át, ha kisebb egységekre osztják fel ezeket, s az egyes részeket önálló negyedként kezelve külön rehabilitálják – saját centrumot építenek, sétáló utcát alakítanak ki, az egyes szektorokat eltérő színűre festik.
A lakótelep-rehabilitáció egyik meghatározó tényezője a lakások piaci értékének növelése. Az egyik leggyakoribb értéknövelő felújítás a lakások alapterületének bővítése, erre alapvetően két lehetőség kínálkozik, s mindkettő kivitelezhető a paneles épületek esetében. Az egyik a lakásbővítés, ami történhet az egymás mellett elhelyezkedő lakások egyik szobájának átcsatolásával a másik lakáshoz. A másik lehetőség a lakások területének növelése összevonással és funkcionális átalakítással.
