Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az elmúlt napok egyik legfontosabb témája volt a gyógyszergyártók és az egészségügyi szaktárca harca. Az árbefagyasztás csak ideiglenes megoldás lehet. Melyek azok az intézkedések, amelyek hosszú távon segítenék a gyógyszerkassza tarthatóságát?
- Ha most nem lépünk, év végére körülbelül 40 milliárd forint lehet a deficit, a mostani intézkedésekkel ezt akarjuk elkerülni. A gyógyszerkassza egyébként mindig deficittel működött. Ennek megakadályozása érdekében változnia kell az orvosok gyógyszerrendelési szokásainak. A gyógyszerekről szóló hivatalos tájékoztatást az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek (OGYI) kellene elvégeznie, ám forráshiány miatt nem tudják ezt munkát úgy ellátni, hogy felvehessék a versenyt a gyártók promóciós tevékenységével. Az idei évtől a Medinfó keretein belül működő szervezetek végzik a tájékoztatást: az ő feladatuk az lesz, hogy megfelelő felvilágosítást adjanak a doktoroknak a támogatott medicinákról, a helyettesítő készítményekről. Ezzel együtt szükséges a betegek tájékoztatása is, ezt a feladatot valószínűleg a Betegjogi Közalapítvány látná el. Ugyanakkor szigorítanánk a promóciós tevékenység szabályozását. Ezt a célt segíthetné az irányított betegellátási rendszer (IBR) bevezetése, ahol az orvos érdekelté válik a takarékosságban.
- Ezek után sejtem a választ, de kötelező feltennem a kérdést: lesz az idén gyógyszeráremelés?
- Ebben az évben biztos nem.
- Pénzhiánnyal nem csak a gyógyszerkassza küszködik. A költségvetési megszorítások miatt pontosan honnan és mennyit kellett elvonni az egészségbiztosításból?
- Az Egészségbiztosítási Alapból 9 milliárd forintot, míg az OEP igazgatási költségeiből 440 milliót vontak el. Megjegyzem az példa nélküli, hogy egy állami jellegű biztosító az általa kezelt alap 1,5 százalékát használja fel igazgatási feladatokra, működésre. Az uniós átlag ugyanis 2-2,5 százalék. Mivel a pénztár évek óta takarékosan működik, csak a jutalmaknál tudtunk tartalékot találni. Ami az ellátásokat illeti, fontos, hogy nem elvettünk, hanem nem adtunk oda... Ugyanis jövőbeli programokat halasztottunk el és nem a már meglévőket szüntettük meg. Ugyanakkor a fekvőbeteg-ellátásban emelkedett az alapdíj, létrejött az Intervenciós Alap, ahonnan az intézmények pályázat útján kaphatnak segítséget az energiaár-emelés kompenzálására. Az erre szánt keret 1,5 milliárd forint. A takarékossági programra vezethető vissza, hogy az IBR kiterjesztése nagyjából fél évvel halasztódik.
- A takarékossági intézkedések tűzoltásra jók, de az egészségügy strukturális problémáit nem tudják kezelni. Hogyan látja, melyek az ellátó rendszer gyenge pontjai, hol vannak a pénznyelők?
- Minden rendszer eredményessége attól függ, mire ösztönzi a szereplőket. Reform értékű lépés volt, amikor bevezették a pontrendszerben, a teljesítmény alapján történő finanszírozást. Ám mára nyilvánvalóvá vált: ez arra ösztönzi a szereplőket, hogy minél több beavatkozást számoljanak el, növelve ezzel a felesleges vagy fiktív eljárások elszámolását. Olyan rendszert kell kifejleszteni, amelyben az ellátónak is érdeke az ésszerű gazdálkodás. Azt is látni kell, hogy a magyar egészségügy még mindig „vízfejűségben” szenved az elhúzódó kórházi kezelések miatt. Több beavatkozást lehetne elvégezni egynapos vagy ambuláns műtét formájában. Ez az intézményi struktúra elavult. Hangsúlyozom, profilváltásra van szükség, és nem kevesebb kórházra. Természetesen a kórházi ágyakat csak úgy lehet kiváltani, ha fejlesztik a járóbeteg- és a sürgősségi ellátást.
- Nem ön az első és vélhetően nem is az utolsó, aki változást sürget e téren, mégsem történik gyökeres fordulat.
- Ahhoz a gondolkodásban is változnia kell sok mindennek. Mondok egy példát: az orvosok a rosszindulatú daganatos betegeket akkor is kezelésben részesítik, amikor már egyértelmű, hogy nem lehet segíteni, nem várható további eredmény a terápiától. Az ilyen beteget át kéne adni egy hospice intézetnek, rendszernek, ahol a végső stádiumban lévők megfelelő orvosi ellátást és lelki támaszt kapnak. Ehelyett az orvosok többsége inkább felírja a következő, akár több millió forintba is kerülő kezelést.
- Ezekre a problémákra ön szerint gyógyírt jelenthetne az irányított betegellátás?
- Igen, az IBR a reformot érdekeltségi alapon felgyorsítaná. Hiszen az ellátók egy adott keretből gazdálkodhatnak, így azonnal érdektelenné válik a felesleges kezelés vagy ellátás. A rendszer 1999 óta működik, és ahol bevezették, ott megtakarítást tudtak elérni az ellátásszervezők. Ám a reform nem csak a költségvetés miatt szükséges. A beteg is kevesebbet bolyongna a rendszerben, megfelelő szinten kapná a megfelelő kezelést.
- Mindezzel visszaszorítható lenne a hálapénz is? Arról van már információja, hogy a paraszolvencia intézménye ellen bevezetett betegszámlák hogyan váltak be?
- A betegszámlák érdemi értékeléséhez 2-3 hónapnak kell eltelnie. Ám az érdekes, hogy amióta ilyen publicitást kapott a hálapénz, egyes orvosok arról panaszkodnak, hogy kevesebb pénzt kapnak, mások viszont éppen ennek ellenkezőjéről számolnak be. Az biztos, hogy ez a jelenség nem szüntethető meg egyik napról a másikra.
- Akkor mi lehet a megoldás? A magasabb bérekkel javítható az ellátás?
- Mielőtt átvettem volna az OEP vezetését, a veresegyházi Misszió Kórház vezetője voltam. Ott a magyar egészségügyben dolgozók fizetéséhez képest kétszer-háromszor több bért kaptak az alkalmazottak. Ráadásul az ellátás is magasabb színvonalú volt a megszokottnál. Ezzel együtt a betegek késztetése a paraszolvenciára erősebb volt, mint máshol. A hálapénz lényege, hogy kiváltságos ellátást akar az ember, akkor is, ha ez nem jelent többet az elvárhatónál. A Misszióban is úgy gondolhatták a betegek, valamit adniuk kell a jobb ellátásért. Azt gondolom, a hálapénz akkor szűnik meg, amikor bárhol és bárkitől maximális színvonalú ellátást kaphatnak a betegek. Ezzel együtt nagy szükség van a minőségi indikátorok kidolgozására, a betegelégedettségi mutatókra és főleg ezek publicitására. Ez ugyanis nem más, mint a fogyasztóvédelmi szemlélet meghonosítása az egészségügyben. Bizony vannak, akik ebben nem érdekeltek, ám az ma már bizonyossá vált, hogy a reform elengedhetetlen. Ám mindez sok fájdalommal, sok vitával, sok botránnyal és bizony bukással is jár.
