Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Medgyessy Péter országértékelő beszéde nyomán a parlamenti pártok versengve fogtak hozzá a mainál kisebb létszámú Országgyűlésre vonatkozó tervezetek kidolgozásához. Kizárólag a politikai akaraton múlik, hogy a 2006-os országgyűlési választást már az új rendszer jegyében tartsák meg – vélik egyöntetűen az általunk megkérdezett képviselők.
Az Igazságügyi Minisztériumban a felvetés után azonnal megkezdődött a javaslat jogi formába öntése – értesült a NAPI Gazdaság –, de annak várható tartalmáról és pénzügyi kihatásairól nem kívántak nyilatkozni. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint egy minden részletkérdésre kiterjedő koncepció nélkül felelőtlenség lenne megtippelni, hogy hozna-e bármilyen megtakarítást a létszámlefaragás. Ami a választások költségeit illeti, érezhető megtakarítást csak a fordulók számának csökkentése hozna: a kétfordulós 2002-es országgyűlési választás 5,4 milliárd forintba került, ez ha nem is felére, de jelentősen mérséklődne az egyetlen fordulóra való átállással (ahogy az 1994-ben az önkormányzati választások esetében történt). Az új rendszerű választások esetében azonban számolni kell a pótlólagos informatikai költségekkel: a júniusi EP-választásoknál ez a szükséges alkalmazásfejlesztésekkel, üzemeltetéssel együtt eléri az egymilliárd forintot, amit növel a felhasznált szoftverek erkölcsi amortizációja is. A képviselő-változások nyomán a végkielégítések és más személyi költségek 2002-ben 1,85 milliárd forintba kerültek. Szintén fontos tétel a frakciók mögött álló szakértői-adminisztratív bázis, amelyet minden bizonnyal növelni kellene a fogyókúra mellett: a képviselők jelenleg mindössze egy személyi titkárra kapnak havi bruttó 118 ezer forintot, a frakciók központi kerete egy–tízmillió forint közötti. A szakértőínséget ugyanakkor a kormánypártok esetében jól ellensúlyozza, hogy – elsősorban a törvény-előkészítésben – az államapparátusra támaszkodhatnak. A mérleg másik serpenyőjében a megszűnő képviselői helyek utáni megtakarítás a legnagyobb tétel, ez viszont 130 fős létszámcsökkenéssel számolva sem éri el az évi 1 milliárd forintot.
Bár az MSZP-nek van véleménye a választási rendszer átalakításáról, ha a kormány beadja javaslatát, akkor a párt csak módosító javaslatokkal él – tudtuk meg Wiener Györgytől, az MSZP képviselőjétől. A szocialisták az előző ciklusban is több indítványt tettek a csökkentésre: egy 1999-es tervezet egy fordulóban választandó 304 tagú Országgyűlést javasolt, számításaik szerint akkori árakon a választáson egymilliárd forintot, míg a T. Ház éves működésén 3-400 millió forintot tudtak volna spórolni. Várhatóan nem hozna érezhető megtakarítást a parlament létszámának csökkentése, ennek ellenére a Fidesz támogatná a közjogi rendszer megváltoztatását – mondta lapunknak Répássy Róbert, a párt frakcióvezető-helyettese. Fideszes képviselők aláírásával már az illetékes bizottság előtt fekszik az a határozati javaslat, amely arra kérné fel a kormányt, hogy 220–250 fős Országgyűlést létrehozó választási rendszert dolgozzon ki. A kisebb parlament azért nem járna a költségek csökkenésével, mert a munka színvonalának fenntartásához a jelenleginél több szakértőt kellene alkalmazni – véli Répássy.
Bár az SZDSZ 7-8 éve folyamatosan javasolja a kisebb parlamentet, a politikai etikett szabályai szerint megvárják a kormány előterjesztését, hogy arról a benyújtás előtti egyeztetéseken formálhassanak véleményt – közölte lapunkkal Fodor Gábor, az SZDSZ képviselője. Véleménye szerint illúzió volna azt gondolni, hogy spórolni lehet a parlament jelenlegi működésén; ha szabadulnának fel források, azokat az igencsak alulfinanszírozott szakértői háttérintézményekre kellene fordítani.
