Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jegybank hosszabb kommentárját váró elemzők számítása jött be: az MNB érdekes felvetéseket is tartalmazó közleménnyel kísérte az irányadó kamat változatlanságának bejelentését. A 12,5 százalékos alapkamat tartása nem okozott meglepetést, az elemzők egyöntetűen erre számítottak. A forint erősödött, a pénteki 265,3 forintos eurókurzus után hétfő délután 264 forintnál is jegyezték az európai devizát.
Az indoklás szerint a tanács változatlanul támogatja az euró lehető leggyorsabb hazai bevezetését, azzal ugyanis számottevő növekedési előnyökre tehet szert a magyar gazdaság.
A csatlakozási menetrendet úgy célszerű kijelölni, hogy az reálisan tükrözze az ország alkalmazkodóképességét. A maastrichti követelmények teljesítéséhez szükséges gazdasági stabilizáció egybeesik a magyar gazdaság érdekeivel is. Ezen belül is az államháztartási hiány csökkentése a pénzpiaci stabilitás helyreállításának kulcsa. Ez a megfogalmazás nagyjából egybeesik Draskovics Tibor kijelölt pénzügyminiszterével, amit a 2008-as eurócsatlakozás eltolásának első jeleként értékelt a piac és a sajtó.
Mindez akár úgy is értelmezhető, hogy a jegybank megtette az első gesztust. Ilyen hírek már szivárogtak ki a jegybankból, a mostani közleményre ennek első hivatalos megnyilvánulásaként is lehet tekinteni. Más értelmezések szerint viszont Draskovics kommunikációjában nem szerepelt, hogy a hiány csökkentése az eurócsatlakozástól függetlenül is kívánatos, az MNB ezzel a hiány mielőbbi lefaragása mellett foglalt állást. Azzal, hogy a jegybank külön nem hangsúlyozza az euró mielőbbi bevezetésének fontosságát, lényegében elismeri, hogy a kormányé a kezdeményezés, március végéig, április elejéig lebegtetve az időpontot.
A 2003. decemberi 5,7 százalékos év/éves infláció 1,2 százalékponttal haladta meg a jegybank által korábban kijelölt, majd nyár végén feladott célkitűzés felső határát. Az eltérés okait áttekintve az MT megállapította, hogy azok részben időleges, részben tartós tényezőkre vezethetők vissza. Az állami költségvetés tervezettnél nagyobb hiánya, a háztartási szektor fogyasztási kiadásainak gyors növekedése, a bérinfláció tervezettnél magasabb szintje növelte az inflációs nyomást. A monetáris kondíciók az év során jelentős mértékben változtak, a nominális kamatszint emelkedett, az árfolyam ennek ellenére gyengült. A monetáris kondíciók változása így csak részben ellensúlyozta az egyéb tényezők inflációs nyomását. Elemzők szerint mindenképpen figyelemre méltó, hogy a jegybank itt az árfolyamra és a kamatszintre együttesen mint monetáris kondíciókra hivatkozik, külön az árfolyamra nem utal.
