A nagy hírverés ellenére csekély a rálátás a kínai űrprogramra, jóllehet ez az ország próbál – harmadikként – embert juttatni a világűrbe. A fejlesztés még az 50-es években, szovjet segítséggel kezdődött, majd a két ország viszonyának megromlása után Kína egyedül folytatta azt. Az ország a hetvenes évek végére már hadászati rakétákkal rendelkezett és műholdak fellövésére, majd egy évtizeddel később már azok „lehozására” is képes volt. Hátravolt még egy űrhajós feljuttatása, amit eredetileg 1999-re, a forradalom 50. évfordulójára terveztek, de valójában csak idén október 15-én, lapzártánkkor történik meg. A fellövéshez használt Hosszú Menetelés rakéta neve tehát stílszerű. A műholdindítási piacon egyébként az ország már régebben igyekszik pozíciókat szerezni, de nincs könnyű helyzetben, mivel ez bizalmi ágazat, a megrendelők tartanak az ipari kémkedéstől.
Japán 1975-ben lőtte fel első rakétáját, és évi 2 milliárd dollárnak megfelelő költségű, ambiciózus űrprogramot folytat, amely azonban nehezen érik be. A utolsóként kifejlesztett H–2a rakéták közül kettő is megsemmisült, míg 2001 nyarán végre sikerült egy indítás, az első kereskedelmi célú „bevetésére” pedig 2003 nyaráig kellett várni. Kiforrott konstrukcióként azonban veszélyes versenytársa lehet a francia és amerikai típusoknak, mivel teherbíró képessége igen nagy – 10 tonnás – lesz. A japán űrhivatal (NASDA) bekapcsolódott – egyelőre kevés sikerrel – a Mars-kutatásba is. Ezenkívül katonai célra használható rakétákat is fejleszt, így kerülve meg azt a II. világháború után hozott törvényt, hogy az ország katonai költségvetése nem haladhatja meg a GDP 1 százalékát.
A rakétagyártó országok csoportjában találjuk az erején felül vállaló Indiát is, amely 1963-ban kezdett program eredményeként négy éve rendelkezik kereskedelmi műhold fellövésére alkalmas eszközzel, amikor is német és dél-koreai szatelliteket juttattak Föld körüli pályára. A szaksajtóban GSLV néven emlegetett indiai hordozó 2,5 tonnás (geostacionárius) teherbírásával a kisebbek közé tartozik. A fejlesztésére 14 milliárd rúpiát, azaz 300 millió dollárt költöttek. A 2,26 milliárd rúpia költségvetésű Indiai Űrkutatási Hivatal 2007-ig három tucat különböző műhold fellövését tervezi.
Tragikus szenzációval szolgált az utóbbi időben Brazília űrkutatása. Az ország kitűnő földrajzi fekvése kézenfekvővé tette, hogy a hetvenes évek óta – egyéb önellátási törekvések mellett – saját űrbázis kialakításával, illetve űreszközök gyártásával próbálkozzon. 1983 óta Alcantara város mellett 300 millió dolláros költséggel létre is hoztak egy bázist, ezenkívül kifejlesztették a VLS hordozórakétát. A rakéta első két példánya a fellövés után semmisült meg – ilyesmi a fejlesztés stádiumában gyakran előfordul –, a harmadik azonban 2003 elején különlegesen szerencsétlen módon a földön robbant fel, megölve 22 embert. A brazil űrprogram egyébként nem nevezhető túl nagyra törőnek: a műholdak feljuttatásából évi 10 millió dollárra számítanak, de a mostani balesettel ennek a realizálódása is kitolódott.
Tóth Gábor