A pénzügyi tárca szeptember 1-jével életbe lépő rendelete értelmében új, némileg szigorúbb szabályozás lép életbe a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárakra vonatkozóan. A szabályozás szerint - amely kissé bonyolultabbá, ugyanakkor az APEH által könnyebben ellenőrizhetővé teszi az elszámolóárak alkalmazását - a kapcsolt vállalkozások között kötött szerződésekhez részletes transzferár-dokumentációt kell csatolni. A rendelet minden, leányvállalataival kereskedő társaságra vonatkozik, hatálya alól csak a mikro- és kisvállalkozások képeznek kivételt.
Az adóhivatal eddig nagyon nehezen tudta bizonyítani, hogy a kapcsolt társaságok közt alkalmazott árak eltérnek a termék piaci árától, ám a szeptembertől életbe lépő jogszabály megkönnyíti a hatóság helyzetét, hiszen ezután a társaságnak kell bizonyítani, hogy az általa alkalmazott transzferárak megfelelnek a piaci áraknak.
Információink szerint a legtöbb külföldi tulajdonú társaság már rendelkezik valamilyen nyilvántartással, de a magyar tulajdonú vállalatok többségének még nincs ilyen szabályozása. További kérdés, hogy ezek a szabályozások - a legfőbb problémát itt a különböző országokban többféle elszámolóár-politikával rendelkező multinacionális társaságok szabályozásai jelentik - mennyire felelnek meg a magyarországi rendszernek.
A szabályozás szerint a társaság a transzferár-dokumentáció elkészítésekor - a tőle elvárható legnagyobb gondossággal - köteles figyelembe venni a szokásos piaci ár kialakításakor meghatározó körülményeket, ugyanakkor a szabályozás nem várja el, hogy a vállalkozás aránytalanul nagy költséget fordítson a nyilvántartás elkészítésére. A dokumentáció tartalmazza a szerződő felek adatait, valamint bemutatja a szerződés tartalmát és időhorizontját, a felhasznált erőforrásokat, egyben meghatározza a lehetséges piacot. Ezenfelül fel kell tüntetni a piaci ár meghatározásakor alkalmazott módszert és a szokásos piaci árat. A szabályozással jogvita esetén javulnak az APEH esélyei, amikor a dokumentációban szereplő transzferárakat ellenőrzi és összehasonlítja a társaság által ténylegesen alkalmazott elszámolóárakkal.
Az APEH három módszert alkalmazhat az árak ellenőrzésére. Az összehasonlító ár módszere szerint a piaci árat az egymástól független vállalkozások között létrejött tranzakciókban felszámított ár alapján számítja. Ez a módszer homogén termékek esetében alkalmazható a legkönnyebben. A második módszer a viszonteladási ár figyelembevétele: a termék újraeladási árából levonandó a viszonteladói tevékenységéért járó árrés, aminek egyeznie kell a független viszonteladók által felszámított bruttó árréssel. A különbséget ilyenkor a szóban forgó társaság és egy független partner között alkalmazott árréshez viszonyítják. A harmadik, a költség és jövedelem módszere, amely alulról építkezik: ekkor a költségekhez adódik hozzá a független piaci partnerek között alkalmazott árrés.
Andacs Botond