– Az EU-csatlakozás a magyarországi pénzintézetek számára is kihívást jelent. Ön szerint mennyiben változhat a bankok helyzete 2004. május 1. után?
– Az alacsony betéti kamatok és a kockázatok jobb árazása miatt a magyarországi bankok viszonylag magas margint képesek elérni. A kamatkonvergencia, az alacsonyabb infláció és az erősebb piaci verseny miatt a hiteleken a jövőben kisebb lesz a margin, ami a magyaroknak olcsóbb hiteleket jelent. Úgy látom, a bankok máris készülnek arra, hogy az uniós csatlakozás után alacsonyabb kamatokkal kell számolniuk és az olcsóbb források biztosítása érdekében például jelzálogkötvényeket bocsátanak ki. A kockázatkezelés terén azonban még fejlődniük kell a hitelintézeteknek, bár a külföldi anyabankok kockázatkezelési eszközeinek és monitoring módszereinek átvétele sokat segített. A régió országainak az Európai Unióhoz való csatlakozásával a helyi bankok veszíthetnek piaci részesedésükből, ha lemaradnak a termékfejlesztés területén. Az OTP például ügyes stratégiát követ, amikor lemásolja a konkurensek termékeit, de ez egyre nehezebbé válik, ahogy egyre többféle termék egyre gyorsabban jelenik meg a piacon.
– Azt látjuk, hogy számos bank minimálisra csökkenti magyarországi alapkezelési, treasury vagy kockázatkezelési tevékenységét, elbocsátja helyi szakembereit és ezeket a funkciókat Frankfurtból vagy Belgiumból biztosítja. Sokan aggódnak, hogy a magyar bankok egyszerűen helyi fiókhálózattá válnak. Egyetért-e ezzel a véleménnyel?
– Könnyen elképzelhető, hogy a dolgok épp az ellenkező irányba haladnak majd. A belga vagy német szakértők ugyanis relatíve drágák, ezért ha a régió országaiban kialakulnak a megfelelő szakértelmet tömörítő kompetenciaközpontok, a külföldi bankok közül néhány kihelyezheti ezeket a tevékenységeket a közép-európai országokba, ahogyan például az Erste Bank kihelyezte a treasuryjét Prágába. Prága és Varsó ebben alighanem komoly versenytársa lesz Budapestnek. Bizonyos funkciókat – például a kockázatkezelést – emellett sokkal nehezebb külföldről végezni, ahol a helyi piacot kevésbé ismerik, mint a magyarok.
– Mi várható a bankkonszolidáció és a privatizáció területén?
– További bankkonszolidáció várható Magyarországon. A Postabank az egyik utolsó privatizációra váró magyar bank, amelyik jelentősebb piaci részesedéssel és kiterjedt fiókhálózattal rendelkezik. Ez utóbbi a legfontosabb és legköltségesebb befektetés, ha egy bank meg akar jelenni a magyar piacon. Kiterjedt fiókhálózatuk miatt a postabankok a nyugat-európai kereskedelmi bankoknak is rettegett versenytársai. Németországban a Deutsche Postbank 7,5 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik, Olaszországban és Franciaországban pedig társmonopóliumuk van az adómentes megtakarítások gyűjtésére. A magyar Postabanknak viszont szofisztikáltabb szolgáltatásokat és termékportfóliót kell kifejlesztenie. Néhány évvel ezelőtt viszonylag alacsony áron tudtak a nyugati bankok magyar pénzintézeteket vásárolni, de ahogyan Magyarország jobban integrálódott az európai piacba, a megmaradt részesedések ára igen sokat emelkedett. Ennek ellenére ez a legalkalmasabb időpont a felvásárlásokra, nem maradt ugyanis sok eladó bank a piacon. A Bayerische Landesbanknak például otthoni jövedelmezőségi problémái miatt át kell strukturálnia működését, így elképzelhető, hogy el kell adnia a Magyar Külkereskedelmi Bankot. Az MKB azonban sokkal nyereségesebben működik, mint a BL német vagy osztrák bankjai, így az eladás valószínűleg csak akkor kerül szóba, ha a BL-nek nem lesz más választása. Az MKB iránt érdeklődő vevőjelöltekből viszont nem lesz hiány.
Tóth Katalin