Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyelőre nem ismeretesek olyan vegyipari környezetszennyezések, amelyek az EU-szabályozás átvétele miatt igényelnének azonnali cselekvést, de átfogó kép csak a június elején befejeződő környezetvédelmi felülvizsgálattól várható – tudtuk meg Balásházy Lászlótól, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) főosztályvezető-helyettesétől. Az országos felülvizsgálatot a területi környezetvédelmi felügyelőségek vezetik, és várhatóan őszre lesz meg a kötelezően elvégzendő beruházások listája. Ezt követően a cégekkel 2004 elejéig kell megállapodni a részletekről, míg a kármentesítés befejezésének végső határideje 2007 októbere – mondta Balásházy. Az európai közösségi jog csak két esetben állapít meg konkrét határértéket a felszíni vizek szennyezésével kapcsolatban. A talaj- és a felszíni vizek maximális nitrát- és növényvédőszer-tartalmára szigorú előírások érvényesek az EU-ban, emellett tilos az úgynevezett 1-es listás anyagokat közvetlenül a vizekbe engedni – tette hozzá a tárca szakértője.
A KVM-et vezető Kóródi Mária egy közelmúltban adott lapinterjújában kijelentette, hogy idén a korábbi évek áthúzódó lekötései miatt az elvileg harmincmilliárd forintos környezetvédelmi alapból (KAC) mindössze négymilliárdot tudnak új programok támogatására költeni. A pénzhiány miatt az év elejétől megszüntették annak lehetőséget, hogy gazdasági társaságok vissza nem térítendő támogatást kapjanak a KAC-ból, ugyanakkor információnk szerint a kassza 2004-es feltöltésével egyidejűleg elképzelhető e támogatási forma újraindítása. Így a cégeknek a „környezethasználó fizet” elv jegyében jobbára saját forrásból kell fedezniük a szennyezések megszüntetését, igaz, értesüléseink szerint nem is pályáztak tömegesen a tárcához támogatásért. A KVM lyukas kasszáját az ÁPV Rt. segítheti ki, ugyanis a vagyonkezelő lapinformációk szerint idén 4 milliárd forintos keretet különített el az állami felelősségű környezetszennyezések eltávolítására.
A most folyó felmérést megelőzően jobbára csak eseti vizsgálatok voltak az országban, elsősorban a cégek privatizációjához kapcsolódóan, ahogy történt az Várpalotán, Rétságon vagy az egyik legnagyobb szennyezés esetében, a Nitrokémia balatonfűzfői telepén – mondta Balásházy. Külön problémát jelentenek a tartósan megmaradó szennyeződések, amelyek esetében vagy felderíthetetlen a szennyező kiléte, vagy a cégek átalakulása után jogilag már nem felelősek a szennyezésért – mondta el az osztályvezető-helyettes. Ilyen eset volt a Peremartoni Vegyipari Vállalat ügye, amikor is 1992-ben felszámolták a vállalatot, ám a szennyezés eltávolítását az utód kft.-kre nem lehetett áthárítani, így az állami feladattá vált. A vegyipari cégek a minisztérium tapasztalata szerint más ágazatokhoz képest felkészültebbek a környezetvédelmi kérdésekben, és gyakran maguk kezdeményeznek egyeztetést a szabályozás részleteiről.
Ha súlyos hiányosságok nincsenek is a környezetvédelmi felkészülésben, a vegyipari cégeknél is számos esetben találhatók mulasztások – mondta Balásházy. Gyakran okoz szennyezést, hogy nincs a technológiai sorok alatt szigetelés, melynek következtében szennyező anyag folyik a talajba, illetve hogy szigetelés nélküli földmedencékben tárolnak környezetkárosító anyagokat, mint ahogy az a Tüzép után maradt XVIII. kerületi pakuratavak esetében is történt.
