A génmanipulált növények ügyében a fő ellenfelek - az EU, illetve az USA - láthatóan „beásták” magukat; míg az óceán túloldalán töretlen e fajták népszerűsége, addig Brüsszel - környezetvédelmi és egészségügyi aggályokat hangoztatva - fenntartja a GMO-k termesztésének kvázi tilalmát. A figyelem most főleg a harmadik világra irányul, hiszen a GMO-nemesítők fő érve éppen az, hogy produktumaik segítenek enyhíteni a fejlődők nyomorát. A vitától befolyásoltatva három éhínségtől sújtott afrikai ország - Zimbabwe, Mozambik és Zambia - visszautasította a segélyként érkező amerikai GM-kukorica-szállítmányokat (később az első kettő visszalépett). Az őrült intézkedésbe csak azzal lehet belemagyarázni egy szemernyi rációt, hogy ezek az országok félnek: parasztjaik termeszteni kezdik a segélyként kapott terményt, amelynek GM-gén-tartalma továbbterjed más növényekre, és megnehezíti ezek európai exportját. (Erre is megoldás, ha a kukoricát érkezés után rögtön ledarálják, mint Zimbabwéban.)
Ezzel ellentétes fejlemény, hogy Indiában az illetékes kormányhivatal ötévi vizsgálódás után engedélyezte az országban három GM-gyapotfajta termesztését. A döntő gazdasági indok az volt, hogy miközben India a világ legnagyobb gyapot-vetésterületével rendelkezik, az alacsony termésátlag miatt a termelés tekintetében csak a harmadik. A földművesek számára az új fajták előnye egyértelmű lesz: miközben a vetőmagköltségeik hektáronként 28 dollárnak megfelelő összegről 50-75 dollárra fognak nőni, a permetezési igény harmadára csökkenésén hektáronként körülbelül 250 dollárt fognak nyerni. Mindazonáltal a GM-növények termesztése olyan fokú technológiai fegyelmet igényel, amelyet nehéz lesz betartatni. A GM-táblát ugyanis ötödakkora területű, hagyományos terménnyel bevetett sávnak kell körülvennie. A védősáv funkciója kettős: egyrészt megakadályozza a GM-pollen terjedését és az átporzást. Másrészt: a GM-növény hatóanyagaival szemben előbb-utóbb óhatatlanul megjelenő rezisztens rovarok a környező, „hagyományos” földeken tenyésző - s ezért nem rezisztens - példányokkal párosodva nem tudják továbbörökíteni védettségüket. Enélkül a rovarok négy-öt év alatt alkalmazkodnának a GM-növényhez, és annak termesztése értelmetlenné válna. A védősávok, egyéb technológiai előírások betartása azonban a szkeptikusok szerint meghaladja az indiai agrotechnika jelenlegi színvonalát.
(NAPI)
Tóth Gábor