Magyarországon még mindig életben van az engedélyezési rendszer részeként a fogyasztási globálkvóta intézménye. Ennek értelmében néhány olyan nem WTO-tag országból érkező termék behozatala maradt engedélyköteles, amellyel Magyarországnak nincs szabadkereskedelmi megállapodása. A globálkvótába tartozó áruk jórészt a feldolgozott termékek között szerepelnek a külkereskedelmi forgalomban. A korábbi évtizedben évenként tíz százalékkal emelkedett az egyes tételek értékhatára, kivéve a személygépkocsi-behozatalt, ahol hét százalék volt a keret évi növekedése. A rendszer működésének utolsó teljes évében, 2000-ben a kvóták összértéke - a személygépkocsik nélkül számolva - mintegy 490 millió dollár volt. 2001-től jelentősen csökkent a szabályozott import, csupán a lábbelik, a felsőruházat, valamint a hal és a halkonzerv behozatalát limitálják. Az importálható áruk értékösszegét a gazdasági tárca rendeletben fél évre előre hirdeti meg. A szabályozás hatálya alá nem tartozik a magyar állam kintlevőségeit leépítő behozatal. Az engedélykérelmeket a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalához kell benyújtaniuk a kérelmező vállalatoknak.
Kína ugyan 2001. december közepétől gyakorlatilag is tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), ám a belépéssel elfogadta, hogy az onnan származó behozatallal szemben Magyarország továbbra is használhatja a kvótaszabályozás fegyverét. Ennek értelmében a Kínából származó magyar cipőimport kerete - a cipők párjával számolva - évente öt, míg a ruházati behozatal értéke - dollárban kifejezve - hat százalékkal emelkedhet.
Az utóbbi években a kvótákat általában nem használták ki teljesen az importőrök, csupán néhány esetben bizonyult valódi korlátnak. A lábbelikre vonatkozó kvótát általában a feléig, a felsőruházatét pedig háromnegyedéig használták ki. A hal és halkonzerv esetében általában bőven 50 százalék alatt maradt a kihasználtság, ám a lengyel eredetű import rendszeresen elérte a felső limitet, érzékenyen érintve az ottani kivitelt.
(NAPI)
