Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Súlyos egészségügyi következményekkel jár majd az, hogy az Európai Unió (EU) farizeus módon 2008 végéig haladékot adott Lengyelországnak és Szlovákiának a dohánytermékek adótartalmának emelésére. A magyar kormány most erre hivatkozva hasonló elbánást igényel. A dohányzás visszaszorításában élen járó EU a jelenlegi tagországai körében tovább szigorította a dohánytermékek adóztatásának szabályait: az elvonás minimális mértékét 64 euróra emeli ezer szálanként (NAPI Gazdaság, 2002. április 17., 1–5. oldal). Az intézkedésnek egészségvédelmi okai vannak: nemzetközi kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a cigaretta árának emelése a leghatékonyabb eszköz a dohányzás visszaszorítására. Miközben azonban az EU a saját állampolgárainak életéért aggódik, addig „nagyvonalúan” belemegy abba, hogy a csatlakozni kívánó országok lakosságát ne védje a magas cigarettaár.
Amikor az Orbán-kormány lezárta az adózásról szóló fejezetet, nem számított arra, hogy Lengyelország és Szlovákia sikerrel harcolja ki a dohánytermékek adójának emelésére vonatkozó haladékot, idegen szóval derogációt. Amikor az adózásról szóló fejezet újranyitásáról döntött, a kormány kihagyta az egészségügyi tárcát. Martonyi János külügyminiszter azzal indokolta a derogációs javaslatot, hogy az EU-előírások szerinti áremelés esetén az 50 százalékkal olcsóbb szlovák és lengyel cigaretta tág lehetőségeket kínálna a csempészeknek. Egy másik érve szerint a cigaretta adójának EU-s szintre emelése a csatlakozás pillanatában mintegy 2,7 százalékkal növelné az inflációt. Ez utóbbi érvelés ellentmond az Orbán-kormány Egészséges Nemzetért címet viselő népegészségügyi programjának, hiszen annak egyik fő célkitűzése, hogy a dohányáruk árát hagyják figyelmen kívül a fogyasztói árindex kiszámításánál. (Az EU egyes tagországaiban, például Franciaországban ez már így is történik.)
A külügyminiszter ráadásul e két érv kapcsán néhány alapvető információt elhallgatott a magyar közvélemény elől. Például azt, hogy a dohányipar négy éven keresztül sikeresen lobbizott annak érdekében, hogy a költségvetési törvény tárgyalásakor a dohánytermékek adótartalmát csak alacsony mértékben emeljék. (A parlament akkora lemaradást halmozott fel, hogy az esetleges 2004-es csatlakozáskor a derogációs kérelem elutasítása esetén közel duplájára kellene emelni a cigaretták kiskereskedelmi árát és kétségtelenül tapasztalható lenne az eddig „megspórolt” inflációs hatás.) Másrészről viszont magyar egészségügyi szakértők becslése szerint évente legalább 30 ezer ember szokna le a dohányzásról, százezrek csökkentenék jelentősen a napi cigarettaadagjukat és mintegy háromezerrel kevesebb ember halna meg a dohányzás következtében. (A KSH legfrissebb adatai szerint 1999-ben 28 ezren haltak meg kifejezetten dohányzás miatt kialakult betegségben, az összes halálozás egyötöde kapcsolható ehhez a káros szenvedélyhez.)
Úgy tűnik, hogy az adózási fejezet újranyitásának ötlete kizárólag a magyar dohányipar érdekét szolgálja. Pedig a három multinacionális dohánygyár – a British American Tobacco, a Philip Morris és a Reemtsma – meglenne a kormány támogatása nélkül is. 1999 és 2000 között három év alatt a magyarországi leányvállalataik együttes saját tőkéjét megközelítő összegű, több mint 19 milliárd forintnyi osztalékot vittek ki az országból, ugyanakkor a kedvezményeiknek köszönhetően csupán 2,6 milliárd forint társasági nyereségadót fizettek. Jelenlegi profitszintjük fenntartása érdekében érdekük a Martonyi által is emlegetett csempészési veszéllyel való állandó riogatás. Elgondolkodtató, hogy vajon miért nem tiltakozott az osztrák és a német kormány a lengyel és a szlovák derogáció engedélyezésekor. Hiszen valós veszély esetén az olcsó cigaretta legalább annyira fenyegetné őket, mint Magyarországot. A cigaretta jelentős drágulása ugyan maga után vonhatja a becsempészett és feketén eladott mennyiség növekedését, de az ebből fakadó lehetséges adókiesés elmarad a jövedéki adó emeléséből származó bevételnövekedéstől, ráadásul utóbbi pénz egy részéből a csempészetet is vissza lehet szorítani. A magyar kormánynak tehát pénzügyi szempontból nem érdeke a derogáció.
A Pénzügyminisztériumnál egyébként a külügyi tárcától részben eltérően a csempészés növekedésének veszélyén túl – Mikoláék „kifelejtésének” ismeretében kissé álságosnak tűnő módon – egészségügyi indokkal is magyarázták a derogációs kérelem benyújtását. Állításuk szerint ha hirtelen megdrágulna a cigaretta, akkor az egészségre ártalmasabb olcsóbb termékeket vásárolnák a dohányosok. Valójában a legálisan forgalmazott cigaretták egészségre gyakorolt hatásában nincsen lényegi minőségi különbség. Ráadásul ami differencia van a cigarettatípusok egészségkárosító hatása között, az sem mutat összefüggést az árral; a drágább márkák között is van erős és az olcsóbbak között is található gyengébb cigi.
