Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A brüsszeli bizottság statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint tavaly az EU-s és a tagjelölt országok közül Magyarországon növekedett a legnagyobb mértékben – 26,8 százalékkal – a mezőgazdaságból származó jövedelem a teljes körű foglalkoztatottak körében, a termelési érték 13 százalékos bővülése mellett (utóbbi az előző évben 6,3 százalékkal esett vissza). Az Európai Unióban az agrárjövedelmek átlagosan 3,3 százalékkal nőttek tavaly, míg a tagjelölt országokban 8,2 százalékkal.
Ezek az adatok azonban csalóka képet mutatnak. Magyarországon ugyanis egy évvel korábban zuhantak a mezőgazdaságból származó jövedelmek, vagyis alacsony bázisról indult a számítás. Ezért mondja Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára, hogy az uniós támogatásoknak – amelyek kívánatos mértékéről nem közelednek az álláspontok a tárgyaló felek között – nem feszültségokozó, hanem jövedelempótló szerepük lenne, legalábbis Magyarországon. Hasonló megállapítást tettek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szakemberei is. Horváth szerint Magyarországon a gazdák jövedelme az utóbbi tíz évben fokozatosan leszakadt a társadalom többi rétegéétől, és jelenleg 35 százalékkal elmarad a nemzetgazdasági átlagtól. A jövedelem 2000-ben a termelési érték 2, de tavaly is csak 4 százalékát érte el az ágazatban.
Az EU illetékesei többek közt arra hivatkozva szabnának meg egy hosszabb átmenetet az uniós szintű támogatások eléréséig a tagjelölteknek, hogy a közvetlen támogatások azonnali és teljes körű bevezetésével nagymértékben nőne az új tagországok mezőgazdasági termelőinek jövedelme, ami társadalmi feszültséget okozna. Az Európai Bizottság érvei szerint a majdani tagországok azért sem kaphatják meg azonnal a közvetlen mezőgazdasági jövedelemtámogatások egészét, mert ez hátráltatná agrárgazdaságuk elengedhetetlen szerkezeti átalakítását. Korábban megírtuk, hogy a magyar agrárgazdálkodóknak jövedelemkiegészítést jelentenek majd a közvetlen uniós kifizetések, annyira le vannak maradva a nemzetgazdasági átlagtól (NAPI Gazdaság, 2002. április 2., 1–3. oldal). Sántítanak azonban a szerkezeti átalakításnak – a törpebirtokok összeolvadásának – nem megfelelő ütemére célzó uniós érvek is, Magyarországon például az egy főre jutó mezőgazdasági termőterület több mint kétszerese az uniós átlagnak – hangsúlyozzák magyar szakértők. A versenyképesség szempontjából alsó határnak tekintett 50 hektáros – vagy ennél nagyobb – gazdaságokra Magyarországon a megművelt földterület másfélszer nagyobb hányada jut, mint az EU-ban. A szerkezetátalakítás tehát indokolt lehet a magyar mezőgazdaság mintegy 25 százalékában, de ezen az alapon az uniós agrárgazdaság 45 százalékában is – vélekednek.
Az uniós tagjelöltek azonban nem nyugszanak bele abba, hogy Brüsszel a közvetlen agrártámogatások korlátozása révén a csatlakozás után egy ideig rosszabb feltételeket akar biztosítani agrártermelőiknek, mint a jelenlegi EU-országok farmereinek. Magyar részről ennek kapcsán többször elhangzott, hogy újra lehetne nyitni a külföldiek tulajdonszerzését is szabályozó, a csatlakozási tárgyalásokon ideiglenesen már lezárt fejezetet a tőke szabad áramlásáról. Brüsszelben jelezték: erre van elvi lehetőség, de nem tartanák reálisnak a kérést (NAPI Gazdaság, 2002. április 26., 1–3. oldal).
L. L.
