Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Előfordult már, hogy a költségvetés március végén rosszabbul állt, mint az idén, akkor mégis kevesebb ok volt az aggodalomra. A kormánynak 1999-ben kész terve volt arra, hogy mit tesz, ha az oroszországi válság miatt lassul a növekedés, és nem folynak be a tervezett bevételek. Most a költségvetésbe állított bevételek túlteljesülése szinte biztos, ámde az 1999-es büdzsében kilátásba helyezett fűnyíróelvű megszorítással szemben a pártok most újabb és újabb ígéretekkel édesgetik magukhoz a szavazókat. A jelenlegi vezető kormánypárt szerint ezekkel együtt semmi szükség az idei büdzsé módosítására, a szocialisták viszont elengedhetetlennek tartják a korrekciót.
nélkül sem áll rózsásan. A legnagyobb gondot a költségvetési intézmények kiadásainak megugrása okozza. Ezen a soron tavaly 1800 milliárd forint hagyta el a büdzsét, erre az évre viszont csak 1600 milliárd van betervezve. Idén eddig - az egyszeri tételekkel nem számolva - 20 százalékkal több a kiadás, mint egy évvel ezelőtt. Ha ezt a tendenciát az egész évre kivetítjük, az előirányzatnál 560 milliárd forinttal több kiadást kapunk, és ezt már nem tudja ellensúlyozni a jó esetben 300 milliárd forintra emelkedő költségvetési többletbevétel.
Igaz, a kiadások jókora részét olyan előirányzatok teszik ki - felhalmozások, dologi ráfordítások -, amelyeknél könnyebb visszafogni a gyeplőt. A kiadások növekedésének tekintélyes része azonban bérjellegű, ami csökkenti a korrekció esélyét, hiszen kevés kormány hajlandó a bérek lefaragásával kezdeni munkáját. Márpedig míg tavaly a költségvetés tipikus havi bérterhe 50-55 milliárd forint volt, addig idén 65-70 milliárd forint körüli összeg tűnik valószínűnek, s ez önmagában 180 milliárd forint többletterhet rak az intézmények nyakába (nem az idei előirányzathoz, hanem a tavalyi teljesítéshez képest).
Ezt tetézi az Egészségbiztosítási Alap terven felüli hiányának finanszírozása, amire számításaink szerint 80-90 milliárd forintot kell idén fordítani a költségvetésből. További, ehhez képest apróbb tételek - agrártámogatások, fogyasztói árkiegészítés, az MVM 50 milliárdos igénye a lefogott hatósági árak miatt - terhelhetik az előirányzaton felül a büdzsét. (Most nem vizsgáltuk a Mol- gázüzletág állami megvásárlásának költségvetési vonzatait. Ez a tranzakció önmagában több száz milliárd forint kiadást is jelenthet, ám a fizetés minden bizonnyal több évre elnyújtva jelentkezne, ráadásul ha az MFB lenne a vásárló - vélhetően hitelből -, akkor is csak az EU-módszertan szerinti mérlegben szerepelne ez a tétel, a most használtban nem.)
Összességében a közszféra bérei, az egészségbiztosítás, a nyugdíjkorrekció és az egyéb tételek 300-350 milliárd forint többletkiadást jelentenek idén, márpedig ekkora többletbevétel nem folyik be, így 100-150 milliárd forint forrását másképpen kell megtalálni. Erre többféle technika kínálkozik, amelyek nem minden esetben járnak pótköltségvetés benyújtásával, és a hiányt sem növelik. Az egyik technikát éppen a Fidesz-kormány alkalmazta, amikor az árvízi helyreállítások és az orosz válság utóhatásai miatt elszaladó deficit megfékezésére az egyes fejezetek előirányzatainak mintegy 5 százalékát jegelte. (Azt persze nehéz lenne most megmagyarázni, hogy miért zárolják a keretek egy részét.) Másik lehetőség a bevételi oldalon mutatkozik: a fogyasztási adókhoz kapcsolódó ellenőrzések erősítése, a visszautalások ütemének fékezése egyaránt a nettó bevételeket bővítené. Emellett a tavalyinál kevésbé nagyvonalúan cselekedve az ÁPV Rt.-től is bevasalhatnák az erre az évre tervezett osztalékbevételt, de akár megemlíthetjük a privatizációt is. A Richter vagy a Mol állami tulajdonrészének piacra dobása egyensúlyba hozhatná a büdzsét. Ennek a bevételnek ugyan az adósság törlesztését kellene szolgálnia, ám láttunk már nem is egy példát arra, hogy a magánosításból származó bevételeket folyó kiadások finanszírozására fordították.
(NAPI)
