Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tavaly november óta kiéleződött a vita a legnagyobb közvélemény-kutató cégek között. Eltérések korábban is voltak az egyes felmérések pártpreferencia-adatai között, november óta azonban a különbségek váratlanul megnőttek. Míg októberben a két nagy párt adatai között még mindössze 6 százalékpontos eltérés volt, addig novemberre ez 17 százalékpontra nőtt, s bár azóta csökken, a „közvélemény-kutatási olló” még februárban is 13 százalékponton állt (lásd 1. sz. táblázat).
Az okokról a sajtóban folyik a vita. Az „Asztalra a floppykkal!” mondattal jellemezhető konfliktusra csak a választás tesz majd pontot, addig is érdemes azonban több figyelmet szentelni a nagy eltérést mutató számok között mégiscsak fellelhető három tendenciáknak. Először is a Fidesz - MPP támogatottsága minden kutatónál csökkent. Másrészt növekedésnek indult a választáson biztosan részvételüket ígérők aránya. Harmadrészt megerősödtek a kis pártok, elsősorban az SZDSZ, a MIÉP és a Centrum Párt.
Februárban - a korábbi hónapokhoz hasonlóan - a Gallup és a Szonda Ipsos értékei között mutatkoznak a legnagyobb eltérések. Míg a Szonda Ipsos a biztos szavazó pártválasztók körében 8 százalékos szocialista előnyt regisztrált, addig a Gallup szerint ugyanebben a körben a Fidesz-MDF vezet, mégpedig 7 százalékkal.
A februári adatokat elemezve még egy dolog tűnik fel. Az elmúlt hónapokra az volt a jellemző, hogy egy vagy két közvélemény-kutató a Fidesz-MDF vagy az MSZP előnyét regisztrálta, míg a többi cég a konkurens nagy pártét. Vagyis egy vagy két cég adatai álltak szemben a többi cég adataival. Februárban azonban a Medián és a Századvég-Tárki nagyjából kiegyenlített erőviszonyokat mért, enyhe szocialista fölénnyel. E „középső” értékekhez képest a két másik cég értékei egymással ellentétes irányban térnek el. Vagyis, a februári adatok szórása - a „középértéket” mérő két intézet adatai következtében - kisebb, mint a korábbi hónapoké.
A Gallup és a Szonda Ipsos hibahatára nem ér össze, azaz eltérésük nem magyarázható a véletlennel, de mindkettő hibahatára összeér a két középső értékkel. Ha tehát a választások kimenetele valamelyik most középértéket kiadó céget igazolná, akkor egyik közvélemény-kutató sem lenne részlehajlással vádolható.
Mindegyik intézetnél a kisebb pártok pozícióinak erősödését regisztrálták. Az SZDSZ minden kutatás szerint biztos parlamenti befutó. A MIÉP-pel kapcsolatban azonban már megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők szerint a MIÉP-nek még mindig jelentős számban vannak „rejtőzködő” szavazói, emiatt a párt szintén biztos parlamenti befutónak számít. Más vélemények szerint azonban a MIÉP támogatói már hónapokkal ezelőtt „előbújtak”, és vagy a pártjuk mellett teszik le voksukat, vagy a szavazatmaximalizálás miatt a Fidesz-MDF szavazói táborát gyarapítják. Mindenesetre a mért adatok alapján a MIÉP és az SZDSZ versenye a harmadik helyért a szabad demokraták javára látszik eldőlni. A kisebb pártok közül a Kupa Mihály vezette, a kampányát februárban elindító Centrum Párt előretörése látványos. A párt egy hónap alatt két százalékkal erősödött, így most 3-4 százalékon áll. Ezzel az ötödik legerősebb magyar párt, amelynek így akár a parlamenti küszöb elérésére is esélye lehet. Mérhető, ám a küszöb alatt maradó támogatottsággal bír a Munkáspárt. Az FKGP viszont a kis pártok általános térnyeréséből sem tudott profitálni; továbbra is kizártnak tűnik a kisgazdák parlamentbe jutása.
A cégek adatait alapul véve, valamint tekintettel a magyar választási rendszer torzításaira modelleztük azt, miként alakulna az új parlament összetétele, ha most vasárnap lennének a választások. A biztos szavazó biztos pártválasztók körében mért népszerűséget egyéni választókerületekre bontva - az 1998-as választókörzeti/országos aránnyal korrigálva a szavazási hajlandóságot - egyéni jelöltre és pártlistára leadott szavazatokká konvertáltuk 50 esetben, minden esetben +/-5 százalékos eltéréssel. Az így kapott eredményeket a választójogi törvény számítási módja szerint összesítettük. A módszer követi Kenneth R. Benoit-nak a Századvég folyóirat 1997. nyári számában „Az 1998-as parlamenti választások előrejelzése” címmel publikált tanulmányában leírt elveket. A második fordulóban a gyengébben szereplő MIÉP-es és szabad demokrata jelöltek visszalépésével számoltunk.
Ezek alapján kimutatható, hogy az első fordulóban a 176 egyéni körzetből 30-56 helyen lesz eredmény, míg a többi helyen a második forduló dönt majd. A 3. sz. táblázat mutatja, hogy három intézet adatai alapján az MSZP fog több helyet megszerezni, míg a Gallup adataiból éppen fordított eredmény jön ki: a Fidesz-MDF közös jelöltek hússzal több választókerületet szerezhetnek meg.
A második forduló modellezésekor abból indultunk ki, hogy az SZDSZ és a MIÉP jelöltjei visszalépnek a szocialisták vagy a jobboldali jelöltek javára. Érdemes tehát modellezni azt, hogy a február folyamán megerősödött kisebb pártok milyen eséllyel jutnak be a második fordulóba. A vizsgálatból jól látszik, hogy a „harmadik erő címéért” folyó versenyben az SZDSZ megelőzte a MIÉP-et, ám máris hozzá kell tennünk, hogy a MIÉP esetleges „rejtőzködő” szavazóit nem vettük figyelembe. Számításaink szerint (lásd 4. sz. táblázat) a legtöbb helyen a liberális jelölt száll ringbe a harmadik fordulóban.
A visszalépési feltételnek megfelelően modellezve a következő parlamentet, számításaink alapján kimutatható, hogy ha február végén lettek volna a választások, három intézet adataiból kiindulva az MSZP szerezte volna meg a legtöbb mandátumot, minden esetben 50 százalék fölött. Vagyis a szocialisták egyedül is kormányképesek lehetnek. Az SZDSZ-szel közösen kényelmes, 57-61 százalékos többségben kormányozhatnának. Egyedül a Gallup adataiból jött ki 54 százalékos Fidesz-MDF parlamenti többség. Érdekes továbbá, hogy a MIÉP csak a Szonda Ipsos adatainak teljesülése esetén juthatna be a parlamentbe. Mindenesetre a modellekből az a meglepő eredmény tűnik ki, hogy sem az SZDSZ, sem a MIÉP nem töltheti be a mérleg nyelve szerepét.
Nem zárhatjuk ki a modellezésből azt, hogy a MIÉP esetleg ténylegesen rendelkezik pár százaléknyi rejtőzködő szavazóval. Számításainknál abból indultunk ki, hogy a „nem tudja vagy nem válaszol” választ adó szavazói csoportból a MIÉP-hez rendeltünk szavazatokat, így a párt adatait 3 százalékponttal felfelé módosítottuk. Az ez alapján kialakuló első fordulós eredményeket a 6. számú táblázat mutatja.
Ha az így kapott fiktív eredmények alapján modellezzük a parlament várható összetéte-lét, némileg más eredményeket kapunk, mint az előző modell esetében (lásd 7. sz. táblázat). Az MSZP változatlanul három adatsor szerint szerezheti meg a győzelmet, azonban mindössze két változat esetén tudna önállóan kormányozni - akkor is csak minimális többség birtokában. Egy esetben (módosított Medián) viszont kizárólag a szabad demokratákkal koalícióban tudná biztosítani a parlamenti többséget. A Fidesz-MDF választási szövetség azonban még a harmadik legerősebb párttá előlépett MIÉP-pel együttműködve sem tudná megszerezni a többséget. A legkiélezettebb helyzet a módosított Tárki-adatsor szerint alakulna ki: az SZDSZ nem jutna be a parlamentbe, az MSZP pedig mindössze ötfős többséget birtokolna az Országgyűlésben a Fidesz-MDF-MIÉP-pel szemben. A módosított Gallup-adatsort modellezve azonban ismét a többivel ellentétes parlamenti összetétel alakul ki: a Fidesz-MDF biztos parlamenti többség birtokában kormányozhatna.
Szabados Krisztián
a Political Capital
vezető elemzője
Tavaly november óta kiéleződött a vita a legnagyobb közvélemény-kutató cégek között. Eltérések korábban is voltak az egyes felmérések pártpreferencia-adatai között, november óta azonban a különbségek váratlanul megnőttek. Míg októberben a két nagy párt adatai között még mindössze 6 százalékpontos eltérés volt, addig novemberre ez 17 százalékpontra nőtt, s bár azóta csökken, a „közvélemény-kutatási olló” még februárban is 13 százalékponton állt (lásd 1. sz. táblázat).
Manda ta 1 ide.
Az okokról a sajtóban folyik a vita. Az „Asztalra a floppykkal!” mondattal jellemezhető konfliktusra csak a választás tesz majd pontot, addig is érdemes azonban több figyelmet szentelni a nagy eltérést mutató számok között mégiscsak fellelhető három tendenciáknak. Először is a Fidesz - MPP támogatottsága minden kutatónál csökkent. Másrészt növekedésnek indult a választáson biztosan részvételüket ígérők aránya. Harmadrészt megerősödtek a kis pártok, elsősorban az SZDSZ, a MIÉP és a Centrum Párt.
Februárban - a korábbi hónapokhoz hasonlóan - a Gallup és a Szonda Ipsos értékei között mutatkoznak a legnagyobb eltérések. Míg a Szonda Ipsos a biztos szavazó pártválasztók körében 8 százalékos szocialista előnyt regisztrált, addig a Gallup szerint ugyanebben a körben a Fidesz-MDF vezet, mégpedig 7 százalékkal.
A februári adatokat elemezve még egy dolog tűnik fel. Az elmúlt hónapokra az volt a jellemző, hogy egy vagy két közvélemény-kutató a Fidesz-MDF vagy az MSZP előnyét regisztrálta, míg a többi cég a konkurens nagy pártét. Vagyis egy vagy két cég adatai álltak szemben a többi cég adataival. Februárban azonban a Medián és a Századvég-Tárki nagyjából kiegyenlített erőviszonyokat mért, enyhe szocialista fölénnyel. E „középső” értékekhez képest a két másik cég értékei egymással ellentétes irányban térnek el. Vagyis, a februári adatok szórása - a „középértéket” mérő két intézet adatai következtében - kisebb, mint a korábbi hónapoké.
Mand ta 2 ide
A Gallup és a Szonda Ipsos hibahatára nem ér össze, azaz eltérésük nem magyarázható a véletlennel, de mindkettő hibahatára összeér a két középső értékkel. Ha tehát a választások kimenetele valamelyik most középértéket kiadó céget igazolná, akkor egyik közvélemény-kutató sem lenne részlehajlással vádolható.
Mindegyik intézetnél a kisebb pártok pozícióinak erősödését regisztrálták. Az SZDSZ minden kutatás szerint biztos parlamenti befutó. A MIÉP-pel kapcsolatban azonban már megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők szerint a MIÉP-nek még mindig jelentős számban vannak „rejtőzködő” szavazói, emiatt a párt szintén biztos parlamenti befutónak számít. Más vélemények szerint azonban a MIÉP támogatói már hónapokkal ezelőtt „előbújtak”, és vagy a pártjuk mellett teszik le voksukat, vagy a szavazatmaximalizálás miatt a Fidesz-MDF szavazói táborát gyarapítják. Mindenesetre a mért adatok alapján a MIÉP és az SZDSZ versenye a harmadik helyért a szabad demokraták javára látszik eldőlni. A kisebb pártok közül a Kupa Mihály vezette, a kampányát februárban elindító Centrum Párt előretörése látványos. A párt egy hónap alatt két százalékkal erősödött, így most 3-4 százalékon áll. Ezzel az ötödik legerősebb magyar párt, amelynek így akár a parlamenti küszöb elérésére is esélye lehet. Mérhető, ám a küszöb alatt maradó támogatottsággal bír a Munkáspárt. Az FKGP viszont a kis pártok általános térnyeréséből sem tudott profitálni; továbbra is kizártnak tűnik a kisgazdák parlamentbe jutása.
A cégek adatait alapul véve, valamint tekintettel a magyar választási rendszer torzításaira modelleztük azt, miként alakulna az új parlament összetétele, ha most vasárnap lennének a választások. A biztos szavazó biztos pártválasztók körében mért népszerűséget egyéni választókerületekre bontva - az 1998-as választókörzeti/országos aránnyal korrigálva a szavazási hajlandóságot - egyéni jelöltre és pártlistára leadott szavazatokká konvertáltuk 50 esetben, minden esetben +/-5 százalékos eltéréssel. Az így kapott eredményeket a választójogi törvény számítási módja szerint összesítettük. A módszer követi Kenneth R. Benoit-nak a Századvég folyóirat 1997. nyári számában „Az 1998-as parlamenti választások előrejelzése” címmel publikált tanulmányában leírt elveket. A második fordulóban a gyengébben szereplő MIÉP-es és szabad demokrata jelöltek visszalépésével számoltunk.
Ezek alapján kimutatható, hogy az első fordulóban a 176 egyéni körzetből 30-56 helyen lesz eredmény, míg a többi helyen a második forduló dönt majd. A 3. sz. táblázat mutatja, hogy három intézet adatai alapján az MSZP fog több helyet megszerezni, míg a Gallup adataiból éppen fordított eredmény jön ki: a Fidesz-MDF közös jelöltek hússzal több választókerületet szerezhetnek meg.
Manda ta3 ide
A második forduló modellezésekor abból indultunk ki, hogy az SZDSZ és a MIÉP jelöltjei visszalépnek a szocialisták vagy a jobboldali jelöltek javára. Érdemes tehát modellezni azt, hogy a február folyamán megerősödött kisebb pártok milyen eséllyel jutnak be a második fordulóba. A vizsgálatból jól látszik, hogy a „harmadik erő címéért” folyó versenyben az SZDSZ megelőzte a MIÉP-et, ám máris hozzá kell tennünk, hogy a MIÉP esetleges „rejtőzködő” szavazóit nem vettük figyelembe. Számításaink szerint (lásd 4. sz. táblázat) a legtöbb helyen a liberális jelölt száll ringbe a harmadik fordulóban.
Manda ta4 ide
A visszalépési feltételnek megfelelően modellezve a következő parlamentet, számításaink alapján kimutatható, hogy ha február végén lettek volna a választások, három intézet adataiból kiindulva az MSZP szerezte volna meg a legtöbb mandátumot, minden esetben 50 százalék fölött. Vagyis a szocialisták egyedül is kormányképesek lehetnek. Az SZDSZ-szel közösen kényelmes, 57-61 százalékos többségben kormányozhatnának. Egyedül a Gallup adataiból jött ki 54 százalékos Fidesz-MDF parlamenti többség. Érdekes továbbá, hogy a MIÉP csak a Szonda Ipsos adatainak teljesülése esetén juthatna be a parlamentbe. Mindenesetre a modellekből az a meglepő eredmény tűnik ki, hogy sem az SZDSZ, sem a MIÉP nem töltheti be a mérleg nyelve szerepét.
Manda ta5 ide
Nem zárhatjuk ki a modellezésből azt, hogy a MIÉP esetleg ténylegesen rendelkezik pár százaléknyi rejtőzködő szavazóval. Számításainknál abból indultunk ki, hogy a „nem tudja vagy nem válaszol” választ adó szavazói csoportból a MIÉP-hez rendeltünk szavazatokat, így a párt adatait 3 százalékponttal felfelé módosítottuk. Az ez alapján kialakuló első fordulós eredményeket a 6. számú táblázat mutatja.
Manda ta 6 ide
Ha az így kapott fiktív eredmények alapján modellezzük a Parlament várható összetételét, némileg más eredményeket kapunk, mint az előző modell esetében (lásd 7. sz. táblázat). Az MSZP változatlanul három adatsor szerint szerezheti meg a győzelmet, azonban mindössze két változat esetén tudna önállóan kormányozni - akkor is csak minimális többség birtokában. Egy esetben (módosított Medián) viszont kizárólag a szabad demokratákkal koalícióban tudná biztosítani a parlamenti többséget. A Fidesz-MDF választási szövetség azonban még a harmadik legerősebb párttá előlépett MIÉP-pel együttműködve sem tudná megszerezni a többséget. A legkiélezettebb helyzet a módosított Tárki-adatsor szerint alakulna ki: az SZDSZ nem jutna be a Parlamentbe, az MSZP pedig mindössze ötfős többséget birtokolna az Országgyűlésben a Fidesz-MDF-MIÉP-pel szemben. A módosított Gallup-adatsort modellezve azonban ismét a többivel ellentétes parlamenti összetétel alakul ki: a Fidesz-MDF biztos parlamenti többség birtokában kormányozhatna.
Manda ta 7 ide
Szabados Krisztián
a Political Capital vezető elemzője
