Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Idén a teljes piac növekedése mellett - a 2001-es csökkenést követően - akár 9-10 százalékkal is emelkedhetnek az életbiztosítási szerződésekre befizetett díjak, holott 2001-ben az életbiztosítási díjak nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökkentek. A nem életbiztosítási piac egyenletes, infláció körüli növekedését szinte automatikusan biztosítja az évenkénti díjindexálás - mutatott rá a szakember.
A nem életbiztosítási piac infláció feletti növekedése a lakosság életszínvonalának növekedésével hozható összefüggésbe: a növekvő újautó-vásárlások - különösen ha azokat részletre veszik vagy lízingelik, amikor egyenesen kötelező rá cascót kötni - a cascópiac bővülését hozták magukkal. Ugyanígy inspiráló hatású a biztosítási piacra az ingatlanpiac fellendülése is, ami nemcsak a lakásbiztosítások, hanem a hitelfedezeti biztosítások eladásának növekedésével is jár. Bonyolultabb a helyzet az életbiztosításokat illetően. A kilencvenes évek elején kötött szerződések kezdenek lejárni, de az új szerződések eladása a jelek szerint nem tudja pótolni a megszűnt szerződéseket. Ennek oka, hogy a korábbi értékesítési stratégiák kifulladni látszanak - állítja a szakember. A lakosság pénzügyi helyzetének javításával az eddigi (öregség, betegség esetére szolgáló) általános tartalékképzési szokások - amelyek jellemző megnyilvánulása egy esetleges összegű és lejáratú „vegyes” életbiztosítás - megváltoznak. A tartalékolásra alkalmas magasabb összeg a tartalékolási szokások differenciálását hozza magával, az emberek sorba állítják céljaikat, más és más befektetést választva, amikor lakásra, kocsira, nyugdíjuk kiegészítésére gyűjtenek. Az eddigi életbiztosítási gyakorlat az általános tartalékolási szokásokhoz igazodik, amikor valamely homályos, jövőbeli bizonytalanság elleni védekezésként az ügyfélnek eladnak egy biztosítást. A tudatosabb tartalékolási szokások átgondoltabb és persze magasabb felkészültséget igénylő értékesítési stratégiát igényelnek. Az ügynöknek meghatározott jövőbeli élethelyzetekre kell arra alkalmas összegű és lejáratú megoldást ajánlania. Ennek elszórt példái léteznek a magyar piacon is, amikor az ügyfél bonyolult, jövőbeli helyzeteket modelláló pénzügyi tervezést készít, s annak elemzése után ajánl célzott tartalmú megoldást - mondja Banyár.
A jelenség - ha a biztosítótársaságok megtanulják kezelni - sokkal tudatosabb, megfontoltabb ügynökmagatartást eredményez, s vélhetően magasabb biztosítási összegekkel - s így díjakkal - is jár majd. Ugyanakkor várhatóan megnő a tisztán kockázati életbiztosítások iránti igény is, s önálló termékként megjelenhetnek a nyugdíjtervezésre és teljes pénzügyi tervezésre szolgáló konstrukciók.
G. Á.
