Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyelőre szinte lehetetlen fölmérni a román munkavállalók magyarországi megjelenésének hatásait. A Magyarországon jelenleg is munkát vállaló külföldiek zöme feketén foglalkoztatott, így nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a gazdaság mely ágazataiban mennyire elterjedt a vendégmunkások alkalmazása. A kormány a státustörvény vitájában a külföldiek magyarországi alkalmazásával kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy ez megoldás lehet a magyar gazdaság munkaerő-hiányos ágazatainak problémájára. Éppen ezért a román munkavállalók magyarországi megjelenésével kapcsolatban nemcsak az a kérdés, hogy kiszorítja-e a román munkaerő a magyart, hanem az is, hogy találhatnak-e szakképzett munkaerőt a határon túl azok a cégek, amelyek itthon már hiába keresnek ilyent. A kedvezménytörvény 3 hónapos szabad munkavállalást tesz lehetővé, ez sok ágazatban kizárja az ilyen engedéllyel belépők alkalmazását. Tipikusan ide tartozik az egészségügy. Az elmúlt hetekben több kórházigazgató is felvetette a romániai ápolónők foglalkoztatásának lehetőségét, de ez a gyakorlat mégsem mondható elterjedtnek. Egy szociális otthon lapunknak nyilatkozó vezetője szerint ennek oka az, hogy az eltérő gyógyszerezési szokások miatt 2-3 hónapra tehető a betanulási időszak, így csak akkor éri meg a külföldi ápoló alkalmazása, ha hosszú távon állásban maradhat.
A román állampolgárok foglalkoztatása jelenlegi ismereteink szerint szigorú feltételek mellett lesz csak lehetséges, az előzetes munkáltatói nyilatkozat és a minimálbér újabb ágazatokból rekeszti ki a vendégmunkásokat. Azokban az ágazatokban pedig, ahol már nagy számban vannak jelen a vendégmunkások, ugyanezek a szigorú feltételek kizárják, hogy kifehéredjen a külföldiek zömében fekete foglalkoztatása. Mindezeket figyelembe véve az Alföldön, illetve Észak-Magyarországon idényjellegű mezőgazdasági munkát végzők számára jelenthet komoly veszélyt a román - és később esetleg más - állampolgárok munkavállalási engedélye. A munkaügyi adatok szerint az ilyen munkavállalók száma Magyarországon 50-70 ezerre tehető. Esetükben komoly kihívást jelenthetnek a Románia velünk szomszédos, hátrányos helyzetű megyéiből érkező munkavállalók, akiknek odahaza - ha egyáltalán van munkájuk - a magyar bérek 30-50 százalékára rúgó keresetből kellene megélniük.
Ami a munkaerőhiánnyal küszködő ágazatokat illeti, nem valószínű, hogy a kedvezménytörvény számukra megoldást jelentene. Tartós munkaerőhiány - összesen mintegy 35 ezer hosszabb ideje betöltetlen álláshellyel - Budapesten és az északnyugat-magyarországi ipari régiókban alakult ki. Itt a multik növekvő munkaerő-kereslete, a magyarok külföldi munkavállalása és az országon belüli mobilitás szinte teljes hiánya teremt szűk keresztmetszetet. A szlovák határhoz közel települő multik egymás után kértek és kaptak engedélyt szlovák állampolgárok foglalkoztatására az illetékes munkaügyi hivataloktól, miközben az ország keleti részén továbbra is jelentős a munkanélküliség. Budapesten gyakorlatilag nincs munkanélküliség a diplomások körében, a kereskedelemben, az építőiparban és a feldolgozóipar több ágazatában is bérfelhajtó hatású a gyér munkaerő-kínálat. Ebből a szempontból az a kérdés, hogy a román munkaerő magyarországi megjelenése oldja-e ezt a feszültséget. Adatok hiányában erre csak felemás válasz adható. Az építőipar a jelenlegi fellendülésben egyszerűen nem nélkülözheti a román és más keleti munkavállalókat, ezt jól jelzi, hogy a nagy építkezések munkaügyi ellenőrzésekor tömegesen buknak le a be nem jelentett külföldi állampolgárok és munkáltatóik. Ez az ágazat egyértelműen számít a határon túlról érkező munkaerőre, a kérdés itt inkább az, hogy lehet-e számítani a fekete munka kifehéredésére vagy sem. A válasz inkább nem, hiszen itt nem annyira az állampolgárság miatti tilalom, mint inkább a közterhek elkerülése a fekete foglalkoztatás fő motivációja, ez pedig a munkavállalási engedély megadása után is megmarad, sőt a késztetés, ha lehet, még fokozódik is a minimálbér újabb jelentős emelésével.
Nagyjából ugyanez a helyzet a textiliparban, ahol a többnyire bérmunkát végző kis és közepes vállalkozások ugyancsak jelentős munkaerőhiánnyal küzdenek. Miután ez a helyzet évek óta fennáll, valószínűsíthető, hogy ezek a cégek egyszerűen képtelenek olyan béreket fizetni, amely mellett a belföldi alkalmazottak elszegődnének a közismerten katatón munkára. Az ágazat helyzetét a forint erősödése tovább rontotta, így az alacsony profitráta mellett kifejezetten áldás lenne a román varrónők megjelenése a piacon. Erre legálisan - egy a NAPI Gazdaság által megkérdezett cégtulajdonos szerint - nem nagyon lehet számítani. Bejelenteni ezután sem lehet őket, hiszen az ágazat nem bírja kitermelni a közterhek költségét. A tulajdonos szerint kulturális okai vannak annak, hogy nem özönlenek a román asszonyok a magyar piacra: a hagyományos családmodellben inkább a családfenntartónak tekintett férjek jönnek át.
M. D.
