Az EU agrárrendszere a termelőknek kiszámítható és biztonságos jövedelmet ad már évtizedek óta, s Magyarország csatlakozásával ennek részeseivé válnak a követelményeknek megfelelő magyar agrártermelők is - állítja a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztés Szakmai Programját jegyző szakértői tömörülés. A kutatók szerint az EU-csatlakozás nyomán a magyar agrártermelők helyzete - a termelékenység és a támogatások bővülésével párhuzamosan - javul majd, kivéve persze azokat, akiknek fel kell hagyniuk a számukra végképpen gazdaságtalanná váló termeléssel (NAPI Gazdaság, 2001. december 27., 1-3. oldal).
A jó felkészülés esetén a magyar gazdálkodók érdeke az ország mielőbbi EU-taggá válása - hívják fel a figyelmet a szakértők. Értékelésük szerint a magyar agrárintézményi rendszer és a vonatkozó joganyagok EU-harmonizációja előrehaladott, de a SAPARD kifizetési-ellenőrzési intézményrendszer kiépítésében kétéves lemaradás van, mert hiányoznak a termelői joganyagokat megvalósító állami szervezetek, azaz az intervenciós központok.
A legnagyobb gond azonban az, hogy a magyar gazdálkodók EU-felkészítése még el sem kezdődött. Pedig - mivel csak az elmúlt tíz évben 1400 milliárd forint értékű fejlesztés maradt el - a termelők technológiai szintje évtizedes hátrányban van konkurenseikhez képest, ami a határok megnyitása után versenyképtelenné teszi őket. Az EU termelői joganyagok átvételére még csak tervek vannak, holott ennek hiányában a csatlakozáskor 100 milliárd forint nagyságrendű támogatásoktól eshetnek el a magyar termelők. A program készítői szerint ami a SAPARD-ot illeti, máris két évet csúszik évi 10 milliárd forint értékű uniós forrás igénybevétele.
A program szerzői szerint a termelők felzárkóztatásának legsürgetőbb feladatai közé tartozik a fejlesztések kiemelt támogatása s az EU-joganyagok gyors átvétele. A szerzők szerint egy a csatlakozásig tartó programban kellene menetrendet meghatározni az ágazat jövedelmi pozíciójának helyreállítására, a termelés növekedési feltételeinek megteremtésére, az EU előcsatlakozási források termelőket szolgáló felhasználására vagy az eszközöket hatékonyabban működtető társulások, szövetkezetek, illetve a TÉSz-ek megalakítására. A szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy mindezek megvalósítása esetén sem lehet a csatlakozás után lemondani a közösségi forrásokat kiegészítő vagy azokat helyettesítő nemzeti támogatásokról.
László Levente
Tóth Levente László