Az érdemi agrártárgyalások megkezdődésével felfokozódnak a várakozások és növekszik a figyelem az EU-csatlakozás magyar mezőgazdaságra gyakorolt hatását illetően. A tárgyalások kimenetelétől természetesen sok függ, megfogalmazhatók azonban olyan általános tézisek, amelyeket a magyar agrárjövőre vonatkozóan mindenképpen irányadónak lehet tekinteni. Holland agrárkutatók szerint a foglalkoztatás, a GDP-termelés és a területek nagysága alapján a mezőgazdaság fontosabb a csatlakozni kívánó országoknak, mint az EU-nak. Előbbiek mezőgazdaságát ugyanis az árak és a kereskedelem liberalizációja, a magánosítás, a fogyasztói ártámogatások, illetve a kereskedelmi viszonyok romlása - például a hagyományos piacok egy részének elvesztése - 1989 óta befolyásolják. Az átalakulás legnagyobb vesztese az állattenyésztés volt - állítják a kutatók.
A jövőben a tagjelölt országokban a mezőgazdasági termelékenység némi növekedésével számolnak a hollandok. Ez Magyarországra mindenesetre ráférne, pénzügyminisztériumi szakértők számításai szerint ugyanis az EU mezőgazdaságának területi jövedelemtermelési hatékonysága jelenleg 3,3-szorosa a magyarországinak. Míg a mezőgazdaságban előállított GDP 1 hektárra jutó mennyiségét jelző mutató az EU 15 országában átlagosan 1109 volt 1995-ben, Magyarországon csak 338, s az arány az azóta eltelt idő alatt nem változott jelentősen.
Figyelembe véve azonban, hogy a fenti fajlagos hektáronkénti GDP értéket az 1 hektár mezőgazdasági területre jutó magyarországi támogatási szintet 3,5-szörösen meghaladó szubvenció felhasználásával érték el az uniós termelők, a támogatás növekedése esetén az 1 hektár terület „GDP-hozama” elvileg a mainak többszörösére is növekedhet. A szakértők feltételezik, hogy ez a folyamat a termelési szerkezet jelentős változásával járna együtt. Más magyar agrárelemzők ennek kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy a még támogatással is veszteségesen gazdálkodók ágazatból való kiszorulása egyelőre nem kezdődött el.
A hollandok mindenesetre a mezőgazdaság termelékenységbővülésének három fokozatát is kiszámolták a közösségi agrárpolitika (CAP) támogatásainak függvényében. Lassú növekedés mellett a termelékenység bővülése nem haladja meg az 1 százalékot, s mind az állatállomány, mind a mezőgazdaságilag megművelt földterület hozzávetőleg 1 százalékkal növekszik. Közepes növekedés esetén a mutatók a lassú növekedés kétszerese körül alakulnak a prognózis szerint, míg gyors növekedésnél az 1989. évi szintet érnék el, ám ez utóbbit a kutatók nem tartják valószínűnek. A számítások szerint országonként bármely változatnál Lengyelország csatlakozása jár a legnagyobb költségvetési igénnyel, míg termékcsoportonként a mezőgazdasági kiadások meghatározó részét a gabonafélék kapnák. A világpiaci árak várható mozgásának hatása viszonylag csekély: 10 százalékos áremelkedés, illetve árcsökkenés az EU-bővítés költségeit nem egészen 1 százalékkal befolyásolja. Az exporttámogatás a teljes CAP-költségvetésnek csak kis részét tenné ki, a költségvetési kiadások várható fő tételeit a hektáronkénti kifizetések, az állatállomány száma szerinti prémiumok - amelyeket a referenciaévek alapján rögzítenek (NAPI Gazdaság, 2001. december 19. szám, 1-3. oldal) - jelentenék.
L. L.
