Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A múlt év végén 25 tőkefedezeti alapon működő nyugdíjpénztár működött Magyarországon, tagjaik száma - 2,19 millió fő - elérte az aktív népesség 52 százalékát. A szektor összesített vagyona a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának 2,7 százalékát tette ki, s 2000 végén elérte a 175 milliárd forintot. A magánnyugdíjpénztáraknál felhalmozott vagyon elsődlegesen a tagok jövedelemarányos befizetéseiből adódik, de a vagyongyarapodást illetően - hosszabb idő elteltével - egyre jelentősebb tényező lesz a befektetési eredmény.
A pénztárak működésük első évében, 1998-ban 2,97, 1999-ben 8,91, tavaly viszont 1,83 százalékos negatív reálhozamot értek el. A felügyelet összehasonlítása szerint a tavalyi hozam elmarad a más befektetési tevékenységet végző pénzügyi szervezetek által realizált hozamtól. A jelentés megállapítja, hogy a három évet együtt vizsgálva a pénztári befizetések őrzik az értéküket: három év alatt a szektor 10,1 százalékos reálhozamot teljesített, ami egy évre lebontva 3,26 százalékos reálhozamot jelent.
Az elmúlt év végén a pénztári vagyon elérte a 175,6 milliárd forintot, ebből 171,4 milliárd forintot tett ki a tagdíj jellegű bevétel, támogatás, adomány. Az úgynevezett elsődleges bevételeken felül három év alatt 4,2 milliárd forinttal gyarapodott a nyugdíjpénztári szektor összvagyona a befektetések hozamából. A PSZÁF a hozamalakulás elemzése során megállapításait alapvetően az öt legnagyobb pénztár, az ÁB-Aegon Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, az Allianz-Hungária Biztosító Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, az ING-N-N Országos Magánnyugdíjpénztár, az OTP Bank Rt. Magánnyugdíjpénztár és a Winterthur Nyugdíjpénztár adataira alapozta, mivel ez az öt kassza a piac közel 80 százalékát lefedi.
Az előbbi évekkel összehasonlítva jelentősen szóródtak a pénztárak hozamai - állapítja meg a tanulmány: a legjobb és a legrosszabb hozam közötti különbség meghaladta a 10 százalékot. Az öt nagy pénztár az átlag alatt teljesített, s hozamaik szóródása is jelentős, 7 százalékos volt a tavalyi évben. Közülük mindössze egy tudott pozitív reálhozamot elérni. A biztosítótársaságok - mint hasonló tevékenységet végző intézményi befektetők - befektetési tevékenységével összehasonlítva megállapítható, hogy a biztosítóknál az együttes átlagos hozam közel 5 százalékkal volt magasabb az öt nagy pénztár átlagos hozamánál.
A piaci hozamok 2000-ben minden szegmensben jelentősen csökkentek, a részvényindexek az év elejéhez viszonyítva 11 százalékkal estek tavaly, de az állampapírok referenciaindexei is 6-7 százalékkal maradtak el az 1999-estől. Mivel a részvényindex 1999-ben az év elejéhez képest 40 százalékkal nőtt, a tavalyi 11 százalékos eséssel együtt 50 százalékos hozamkülönbséggel kellett szembenézniük a befektetőknek - szögezi le a tanulmány.
A magánnyugdíjpénztárak gyengébb hozamteljesítménye mögött a kasszák módosult portfólió-összetétele is rejlik. A pénztárak állampapír-portfóliója 1999 végén a teljes portfólió 83,4 százalékát tette ki, s ez az arány tavaly év végére 5,7 százalékos csökkenéssel 77,7 százalékra mérséklődött. A részvények aránya ugyanebben az időszakban 9,9-ről 14,8 százalékra emelkedett, a vagyon többi része bankbetétben, befektetési jegyekben, készpénzben és egyéb befektetési formákban testesült meg. A részvényarány tehát éppen akkor nőtt, amikor a piaci lehetőségek az egész világon kedvezőtlenné és bizonytalanná váltak, így a gyenge teljesítmény a hozamesésen túl ezzel is magyarázható.
Az egyes pénztárak teljesítményét elemezve a tanulmány általánosságban kiemeli, hogy az öt nagy pénztár közül azok teljesítettek a benchmark alatt, ahol a legnagyobb volt a részvényarány, illetve hogy minél nagyobb volt a részvényarány, annál kisebb volt a hozam. Az OTP Magánnyugdíjpénztár és az ING-N-N Magánnyugdíjpénztár esetében a tavalyi rosszabb teljesítmény nagy valószínűséggel a magas és növekvő részvényaránnyal magyarázható.
Az egyetlen magánnyugdíjpénztár, amely tavaly pozitív reálhozamot tudott elérni, az ÁB-Aegon Magánnyugdíjpénztár, mivel itt - csakúgy, mint a nulla reálhozamot elérő Hungária Magánnyugdíjpénztárnál - a részvényarány alacsony volt, és gyakorlatilag nem nőtt.
A kasszák közül az OTP Magánnyugdíjpénztár és a Winterthur Magánnyugdíjpénztár nyitott a külföldi részvények irányába, esetükben a részvényarány növekedése részben ennek köszönhető. Elvileg elképzelhető lenne, hogy a pénztárak részvényaránya azért növekedett 2000-ben, mivel be akartak vásárolni az olcsó részvényekből, de ennek ellentmond az a tapasztalat, hogy a kimutatások szerint a pénztárak portfóliójában a forgatási célú értékpapírok aránya nőtt meg, nem a befektetési céllal vásároltaké.
Az európai nyugdíjalapokkal összehasonlítva elmondható, hogy a hazai kasszák portfóliójában a részvények aránya messze elmarad az európai nyugdíjalapokétól. Ennek magyarázata - így a tanulmány -, hogy az európai alapok hosszabb múltra tekinthetnek vissza, és ott valamennyi befektetési intézménynél, de a magánbefektetőknél is magas a részvények aránya. Miután az európai alapok vagyona is hosszú évek során halmozódott fel, a tavaly kialakult részvényarányok sem tekinthetők irányadónak.
A fentiek ellenére a PSZÁF tanulmánya azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a „múlt év tőkepiaci folyamatai nem igazolták vissza helyes lépésként azt a befektetői magatartást, hogy a kasszák növelték portfóliójukban a részvényarányt. A pénztárak maguk is korrigálták befektetési politikájukat, amikor 2001 első negyedévében a legtöbben csökkentették részvényportfóliójukat."
G. Á.
