Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jelentősen bővülhet a magyar állampapírpiac likviditása, ha az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Rt. - Járai Zsigmond jegybankelnök pénteken, a gazdasági csúcsértekezletet követően elhangzott kijelentésének megfelelően - jövőre csak forintban adósodik el. Az eddigi gyakorlat szerint az ÁKK a magyar állam éppen lejáró devizaadósságait külföldi kötvénykibocsátásokkal váltotta ki. Jövőre 1,2 milliárd eurót meghaladó devizaadósság jár le, ebből az ÁKK már előfinanszírozott 300 milliót, így 930 millió euró kötelezettség forintra transzformálásáról beszélhetünk. Ez önmagában 230 milliárd forinttal növeli az állampapír-kibocsátást, ám jövőre jelenik meg a kötvénypiacon egy másik nagy tétel, a költségvetésből az MNB-nek átadandó 140-160 milliárd forint is. A jegybank - magas devizatartalékai miatt - ekkora veszteséget szenved el a forintfelértékelődésen, erre költségvetési forrásból tartalékot kell képeznie, amit minden bizonnyal állampapír-kibocsátással old meg a költségvetés. Így jövőre az idei 570 milliárd forintot csaknem 400 milliárddal meghaladó, 960-970 milliárd forint értékű nettó államkötvény-kibocsátással lehet számolni.
Ez a kibocsátási többlet pedig már nem elhanyagolható mértékű az augusztusban 4824 milliárd forintot kitevő teljes állampapír-állományhoz képest.
Mindez komolyan csökkentheti a piac likviditási kockázatát, növelheti a magyar állampapírok iránti érdeklődést. Lehetnek azonban nemkívánatos mellékhatások is. Az ÁKK végső soron forintot szív ki a piacról azzal, hogy forintban finanszírozza a devizaadósságot, és az ehhez szükséges devizát a jegybanki tartalékokból vásárolja meg. Ez csökkenti a forintkínálatot, ami hozamemelkedéshez vezetne az állampapírpiacon, különösen annak hosszabb oldalán. A korábban magyar devizakötvényt vásárló külföldi befektetők zöme ódzkodna a forintkötvény vásárlásával járó árfolyamkockázattól, őket csak a devizahozamokat jelenleg is mintegy 4 százalékkal meghaladó forinthozam emelésével lehetne arra rávenni, hogy forintkötvények vásárlásával finanszírozzák a magyar államháztartást.
Ez azonban csak az egyik lehetséges forgatókönyv. Ha az ÁKK és az MNB együttműködik a forinteszközök átstrukturálásában, akkor ezek a jelenségek jórészt kiküszöbölhetők, hiszen a jegybanknak módjában áll pótolni a monetáris bázisból kiszívott részt. Elég, ha csökkenti 3 hónapos kötvényének 500 milliárd forintra rúgó állományát oly módon, hogy hétről hétre a lejáratoknál kisebb mennyiségeket ajánl fel hétfői kötvénytenderein. Az így felszabaduló forintkínálat találkozna a jegybanki kötvényekhez hasonlóan megbízható állampapírok növekvő kibocsátása által megnövelt forintkereslettel, amivel elkerülhető lenne a kötvényhozamok égbe emelkedése.
A forinteszközök ilyen átstrukturálódásakor a rövid lejáratú kötvények hozama csökkenne, a 2-3 évnél hosszabb lejáratúaké viszont emelkedne. Még az ÁKK és az MNB jó együttműködése esetén is lennének olyan befektetők, akik 3 hónapos - vagyis rövid lejáratú - pozíciókból a hosszabbakba kényszerülnének, legalábbis átmenetileg. Ezek a befektetők eddig is átmehettek volna a hosszabb papírokba, de szemlátomást nem volt ehhez érkezésük, ami azt jelenti, hogy ilyesmire csak nagyobb hozamok mellett lennének hajlandók.
A hosszabb távú hozamok növekedése és a nagyobb mennyiségben kibocsátott forintalapú állampapír-kibocsátás növekvő külföldi tőkebeáramlást indíthat el. Ez forinterősödést eredményezhet, ami a jelenlegi helyzetben teljesen megegyezik az MNB céljával, hiszen a jegybanki inflációs jelentést alapul véve a mostani forintárfolyam gyengébb az inflációs cél eléréséhez szükségesnél. Ha a forint a jegybank által kívánatosnak tartott mértékig erősödik, akkor az MNB az inflációs cél veszélyeztetése nélkül csökkentheti kamatait, ami főleg a rövid oldalon a hozamok csökkenéséhez vezethet. Optimális esetben az új finanszírozási stratégia magasabb forintárfolyam mellett alacsonyabb kamatszintet eredményez.
M. D.-P. B.
