Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„A kormány évi 150 milliárd forintnál nem tud többet fordítani a nyugdíjak támogatására.” Valószínűleg ez volt a kulcsmondata Orbán Viktor miniszterelnöknek, amikor a kormány nyugdíjreformját ismertette. A cél tehát az, hogy a kormány minél kevesebb pénzt költsön a folyó nyugdíjkiadásokra. Minél inkább megvalósul e szándéka, annál kevésbé következik be a nyugdíjreform.
Egy pénteki konferencián a holland parlament képviselője (civilben nyugdíjbiztosítási szakértő) azt fejtegette, hogy az elöregedő államoknak egy eszközük van a biztos nyugdíj megteremtésére: az öngondoskodás. Hollandiában - ahol a nyugdíjrendszer ugyanazon a három pilléren nyugszik, mint nálunk - a nyugdíjak kétharmada származik a tőkefedezeti és a magánpénztári pillérből.
Az ideális nyugdíjbiztosítás tiszta tőkefedezeti jellegű. Ez nem más, mint egy olyan életbiztosítás, amely a nyugdíjba vonulástól nyújt járadékszolgáltatást. Aki ebbe befizetett, biztos lehet abban, hogy az élete során felgyűlt tőke elegendő a nyugdíjra. Feltéve persze, hogy a biztosító jól kalkulált és jól fektette be a tőkét. Aki ma belép egy ilyen rendszerbe - és ez volt a korábbi nyugdíjreform logikája - az a nyugdíja háromnegyedét a saját tőkéjéből kapja. Amíg a most munkába lépő korosztály nem lesz nyugdíjas, addig - tetszik, nem tetszik - a költségvetésből kell a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjakat kipótolni. Minél többet vállal a költségvetés, annál kiszámíthatóbb a következő korosztály nyugdíja és fordítva. Ráadásul csak ezzel szűnik meg - távlatosan - az e célú örök költségvetési kiadás.
Amikor most a kormány egyéni számlákon alapuló állami nyugdíjpénztárat tervez, tűzre teszi a vajat. A számlákon gyűlő pénz ugyanis rubrikákba írt összeg marad. A valós pénz - ahelyett, hogy tőkévé válna - a folyó nyugdíjak kifizetésére megy el. Amikor nyugdíjba megy a reformált állami pénztár tagja, ugyanúgy a következő generáció kell, hogy fizesse a nyugdíját, mint ahogyan ma történik. Az eredetileg tervezett egygenerációnyi idő tehát ki tudja hány nemzedékre terítődik szét. Ha ez reform, akkor ez a fogalom nem az alapvető problémák gyökeres megoldását jelenti.
Németh Géza
