Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unió a világ második legnagyobb sertéshústermelője. Az EU-tagállamokban az elmúlt három évben lassan növekedett a termelés. Ez a folyamat azonban idén már nem folytatódik tovább, a szint 2010-ig a mostani évi 18 millió tonna körül ingadozik. A termelés növekedésének legfőbb korlátját a belső fogyasztásnak és az exportlehetőségeknek a korlátozott növekedése jelenti. Az EU négy meghatározó sertéstermelő országa - Németország, Spanyolország, Franciaország és Dánia - mellett Olaszországban a termelés további növekedése, Hollandiában, az Egyesült
Királyságban, Belgiumban, Ausztriában, Írországban és Portugáliában csökkenés várható, míg Görögországban, Svédországban, Finnországban és Luxemburgban lényegében változatlan marad a termelési szint a Rabobank Hungária Rt. - jórészt az USA mezőgazdasági minisztériuma (USDA) adataira támaszkodó - prognózisa szerint.
Az EU sertéshúsból nettó túltermelő, termelésének mintegy 6 százalékát folyamatosan exportálja, importja pedig a fogyasztás nem egészen fél százalékának felel meg és csak kismértékben növekszik. A friss sertéshús és élő állat bevitelében Magyarország aránya a legnagyobb, körülbelül 75 százalék. Mivel az uniós tagországok egy részében - főként Németországban, Portugáliában, Svédországban, Olaszországban, Finnországban és Görögországban - 2010-ig a fogyasztás növekedése várható, s Magyarország akkor már biztosan a közösség teljes jogú tagja lesz, a magyar termelők kivehetik részüket a piac bővüléséből.
Mivel azonban az EU-csatlakozással a közvetlen állami támogatások csökkennek, a lehetőségek kihasználásához, illetve a magyar húsipar helyzetének javulásához elengedhetetlen a magasabb szervezettségű integráció és a jól működő önfinanszírozó rendszer kialakítása - vélik a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) szakértői. A VHT elemzése szerint Magyarországon ma alacsony szervezettségű az integráció s jellemzően egy tevékenységre összpontosít: az értékesítésre. Hiányzik a közös beszerzés és a közös program szerinti termelésszervezés, amit meg kellene oldani. A termelő, a felvásárló és a feldolgozó között a támogatás a legfontosabb összetartó erő a vertikumban. A közvetlen állami támogatásoknak az EU-csatlakozással együtt járó csökkenése miatt ugyanakkor magának a vertikumnak kell jól működő, folyamatos önfinanszírozó belső szabályozó rendszert kidolgoznia és működtetnie. Ennek alapja lehet a VHT már működő intervenciós kasszája, amely a feltételezett támogatásokkal együtt fenntartja a vertikum szereplőinek tartós együttműködését.
L. L.
