Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kormány a svéd modellt tartja követendőnek a tervezett állami magánnyugdíjpénztár felállításakor. Információink szerint azokra a megyei pénztárakra épít az elképzelés, amelyeket a magánpénztári rendszer létrehozásakor többek között azzal a feladattal ruháztak fel, hogy a megszabott határidőig pénztárat választani nem tudó pályakezdőket fogadják be. Értesüléseink szerint ezt a feladatot a 19 megye túlnyomó többségében az OTP, néhány megyében pedig a Hungária Biztosító látja el.
Tudomásunk szerint még nem eldöntött, hogy szóban forgó nyugdíjpénztár kizárólagos állami tulajdonban legyen-e. Az alaptőke egyébként sem elsőrendű a hatályos törvények alapján, mivel azokban nem fogalmaznak meg alaptőke-követelményt. (Kikötés viszont, hogy az intézmény legalább 2000 taggal rendelkezzen.) Az is döntés kérdése, hogy az induláshoz szükséges infrastruktúra kiépítéséhez biztosítanak-e állami forrásokat. A cél inkább az, hogy a befektetések terén a lehető legszigorúbb biztonsági követelményeknek feleljen meg a pénztár, például úgy, hogy a vagyonportfólióban az egyéb értékpapíroknál nagyobb arányban – sőt információink szerint az sem kizárt, hogy kizárólagosan – állampapírok szerepeljenek.
A pénzügyminiszter a héten egy bizottsági ülésen beszélt először egy állami magánpénztár felállításáról. Annak céljairól azonban már jóval kevesebb szó esett az ülésen. Varga Mihály mindössze annyit mondott el, hogy a pénztárat várhatóan az Országos Nyugdíjfolyósító működtetné, amire egyébként a vonatkozó törvény lehetőséget biztosít. A kassza azért lehetne vonzó a pénztártagok számára, mert tevékenységéhez állami garanciát nyújtanak, amelynek mértéke még kérdéses. Minden más tekintetben a magánpénztárakat szabályozó törvénynek megfelelően működne az állami kassza.
Egy ilyen magánpénztár létrehozásába csak akkor érdemes belevágni, ha az a legnagyobbak közé tudja verekedni magát – vélik elemzők. A tavaly év végén 25 magánpénztárral működő piac túlnyomó részét – mind a taglétszámot, mind a vagyont tekintve – jelenleg mindössze 6 pénztár uralja, és a jövőben további beolvadásokra, illetve megszűnésekre lehet számítani. A Pénztári Szervezetek Állami Felügyeletének kimutatása szerint a pénztárak közti tagvándorlás nem haladja meg a teljes, 2,16 milliós tagság 1 százalékát, vagyis egy új szereplőnek nagyon jó kondíciókat kell kínálnia, ha önkéntes átlépéssel próbál meg tagokat szerezni.
Megfigyelők azt sem tartják kizártnak, hogy a cél a közalkalmazottak egy pénztárba tömörítése. Már a köztisztviselői életpályaprogram kapcsán is napvilágot láttak olyan elképzelések, amelyek a köz szolgálatában állók részére saját nyugdíj-, illetve egészségbiztosító pénztár létrehozásáról szóltak. A közszolgák parancsra történő pénztárváltása viszont számos jogi problémát is felvetne, a szabad pénztárválasztástól egészen a versenytörvényig. Tagságot
toborozhatna még az újfajta pénztár a pályakezdőkből, de ha számukra a belépést kötelezővé akarnák tenni, annak itt is az előzőkhöz hasonló jogszabályi buktatói vannak. Lehetőségként felvetődik még egy már működő pénztár felvásárlása, ám az informális úton megismert kormányzati tervek nem ezt sugallják.
Szakértők szerint egy ilyen pénztár vonzereje lehet, hogy az életjáradék indexálása kisebb kockázatokat hordozhat magában az állami háttérrel, mint a tisztán piaci társaknál. Más vélemények szerint az is előnynek tűnhet fel a potenciális belépők szemében, hogy az állam közvetlen befolyást tud gyakorolni a pénztár működési költségeire. A kormányzati kritikák ugyanis többek között éppen a túl magasnak ítélt működési költségek miatt érik manapság a magánpénztári szektort. Más kérdés, hogy a tapasztalatok szerint az állam gyakran a saját berkein belül sem eléggé gondosan ügyel a költekezésére.
B. Z.
