Akár igaz is lehetne, hogy a sertéshús exporttámogatásának megvonása leszorítja a belföldi árakat és ezáltal az inflációt. Csakhogy az ár az állomány nagyságától és a takarmányok árától is függ, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen lépés lerombolja a kiviteli támogatás év eleji késlekedése miatt máris megtépázott exportpiacokat. Megítélésünk szerint a feldolgozók - ezúttal - némi joggal kiáltanak szubvencióért.
A sertéshús exportszubvenciójának lefaragását támogatók érvelése - amely szerint a félmilliós sertéshiányért a jelenlegi szubvenció felelős - sántít. A jelenlegi helyzetért sokkal inkább az élőállat-kivitelre adott korábbi támogatás és a jelenlegi tartási feltételek felelősek. Az előbbi ellen éppen a most támogatást követelő feldolgozók ágáltak leginkább, hiszen elemi érdekük, hogy az állat ne „szőrben-bőrben” hagyja el az országot, hanem minél magasabb szinten feldolgozva. A takarmánygabona februárban újraindult exportjáért ugyancsak nem a húsfeldolgozók a felelősek, hanem a takarmány- és húsárak összefüggéseit semmibe vevő tárcavezetés.
Az aratás után a takarmányárak lemennek, ám ez csak akkor okoz csökkenést a húsárakban, ha a tenyésztők bíznak a későbbi magas felvásárlási árakban, és gőzerővel hizlalni kezdik a malacokat. Márpedig ez részben a feldolgozott termékek exporttámogatásának függvénye; ha nincs külpiac, nincs nagy kereslet sem.
Az infláció leszorítását nem a sertéshús exporttámogatásának megszüntetésével kell kezdeni. Hiba lenne a szubvenció megvonásával „büntetni” a sertéságazatot azért, hogy egy korábbi viszonylagos egyensúly megbontása miatt egekbe szöktek a sertésárak. Most a tenyésztési kedv erősítésével, a kocákkal kellene foglalkozni.
Hogy legyen nekünk malacunk.
László Levente
Arató János