Az OBA 1993-as létrehozása óta több hitelintézet felszámolásához kapcsolódóan fizetett kártalanítást a betéteseknek (tartalékai 1 százalékos forrás lefedettséget biztosítanak, ami a számvevők szerint nemzetközi összehasonlításban is kielégítőnek tekinthető). A betétbiztosítási alapnál az ÁSZ két ügyet vett górcső alá, az Iparbankház és a Realbank válságának kezelését. Az előbbi esetében az alap a piacról való csendes kivezetést választotta, aminek révén minden ügyfél hozzájuthatott a pénzéhez. A nem biztosított követelések kifizetése az MNB-vel kötött megállapodás szerint 50 százalékban a jegybankot terhelte. A jelentés szerint az Iparbankház-ügy az OBÁ-nak eddig 63 millió forint veszteséget okozott (a később keletkező hiányra az alap százszázalékos céltartalékot képzett). A számvevők értékelése szerint az OBA úgy oldotta meg az Iparbankház válságkezelését, hogy vagyonát nem kockáztatta.
Némileg más a helyzet a Realbank esetében, amelynek válságkezelése kapcsán 1998-99-ben 8,198 milliárd forintot fizetett ki az OBA. Ebből 3,062 milliárd forintot a bank tőkehelyzetének rendezésére használt fel, majd amikor mégis befagytak a betétek, 5,036 milliárd forintot kártalanításként fizetett ki (utóbbi a felszámolás során megtérül). Az ÁSZ munkatársai szerint a válsághelyzet kezelése nem volt átgondolt.
Az OBA a hitelintézeti törvényben (Hpt.) számára előírt „legkisebb hosszú távú veszteség”-re vonatkozó kalkuláció alapján hozta meg a döntést a tőkeemelésről. (A Hpt. szerint a válságkezelésre fordítható összeg nem lehet több, mint az érintett intézménynél a befagyott betétek után fizetendő kártalanítás és az ahhoz kapcsolódó járulékos költségek összege.) A számvevők véleménye szerint a tőkeemeléshez kapcsolódó számítások nem eredményeztek meggyőző különbséget a kártalanítással szemben, az igazgatótanács (it) számos bizonytalansági tényező mellett, illetve azok figyelembevétele nélkül hozott döntést. A jelentés szerint az it nem ismerte kellő mélységben a bank szabályzatait, a betétesek állományát, a bank védett és nem védett megtakarítási konstrukcióit, a bankcsoportot alkotó társaságok kapcsolatait, az ebből származó függő kötelezettségeket és az előbbiek hatását a céltartalékképzésre. Ezt mutatja, hogy az OBA tőkeemelése után a bankban újabb veszteségeket és céltartalékhiányt tártak fel. A további 3,7 milliárd forintos tőkepótlást azonban az OBA a Hpt.-ben foglaltak alapján már nem vállalhatta, a felügyelet így visszavonta a bank működési engedélyét és a betétek mégis befagytak. Az OBA tőkeemeléséből befolyt összeget egyébként döntően a nem biztosított és az 1 millió forint feletti betétek kivonására fordították, biztosított állományt a bezárásáig csak kismértékben vontak ki a bankból.
A Befektető-védelmi Alapot 1997 áprilisában alapították, s már 1998 elején nyolc brókercég tevékenységét felfüggesztette, 1999-2000-ben pedig további háromét. Az alapnak összesen közel 4,4 milliárd forint összegű kötelezettsége keletkezett ebben az időszakban. Bár a Beva háromszor is rendkívüli befizetést rendelt el, a szükséges vagyoni fedezethez nem jutott hozzá, így a kártalanítási igényeket késve, a legutóbbi, legnagyobb befektetői kört érintő befagyást (London Bróker) követően pedig már csak minimális mértékben tudta kielégíteni. A kártalanítás több hónapot vett igénybe, ám egyes esetekben másfél évig is elnyúlt az eljárás. A számvevők szerint a forráshiány és az eljárások elhúzódása a Beva tevékenységén kívüli okokra vezethető vissza.
Az alap a már bekövetkezett ügyfélkárokat azáltal tudja fedezni, hogy a kormány kezességvállalása mellett hitelt vett fel. A hiteltörlesztéshez szükséges többletbevételt azonban nem tudja bekasszírozni a tagoktól, mert az értékpapírtörvény (Épt.) maximálja a díjfizetés mértékét. A törvény által megszabott korlát nem juttatja érvényre az egyes tagok, a biztosított kockázatok közötti különbségeket sem. Az ÁSZ a vizsgálat tapasztalatai alapján egyebek mellett azt javasolja a kormánynak, hogy az Épt. módosítása során szüntesse meg az éves díj felső határát, s határozza meg újra a díjfizetés alapját úgy, hogy az egyrészt biztosítsa a kártalanítások és hiteltörlesztés forrását, másrészt tükrözze a Beva biztosítása alá eső szolgáltatók tevékenységét és kockázatát.
B. Zs.
Barna Zsuzsa