Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az MNB adatai szerint tavaly a harmadik negyedév végén a mezőgazdaságban - beleértve a vad- és erdőgazdálkodást, valamint a halgazdaságot - 253,3 milliárd forint, az élelmiszeriparban pedig - az ital- és a dohánygyártással együtt - 250,4 milliárd forint volt a hitelállomány. A mezőgazdasági hitelek 97 százaléka, az élelmiszeripariak 80 százaléka volt forinthitel, de ez sem változtat azon, hogy az alapanyag-termelés és -feldolgozás hitelállománya lényegében azonos nagyságrendű. A mezőgazdasági hitelek a teljes hitelállomány 8,1, az élelmiszeripariak 8,6 százalékát tették ki. Bankszövetségi becslés szerint ugyanakkor a szövetkezetek hitelállománya 120-140 milliárd forint, ami az összes mezőgazdaságban kinnlévő hitel mintegy fele, illetve negyede az élelmiszer-gazdaság hitelállományának. Ez az arány máris magyarázatot ad a bankok tiltakozására a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok kifizetéséről szóló törvénnyel szemben, figyelemmel a szövetkezetek jelentős részének nem kifejezetten jó pénzügyi helyzetére.
Agrárhitelezési szakértők szerint már az összesen 500 milliárdos élelmiszer-gazdasági hitelállomány nagyságának kialakulásában is komoly szerepe volt az állami támogatásoknak, különösen az éven túli lejáratú, úgynevezett tőkepótló hitel bevezetésének. A mezőgazdaság ugyanis banki szemmel kockázatos. Magas magának a termelésnek a kockázata például az árvizek, aszály, fagy, betegségek miatt. Nem kalkulálható előre biztosan a bevétel, amit együttesen, nagymértékben és kiszámíthatatlanul befolyásolnak az előző tényezők, illetve a piaci, gazdasági változások. Az árbevétel általában egyszerre folyik be, az agrártermelők az átmeneti időszakban finanszírozásra szorulnak. Az előzővel összefügg, hogy a hitelek megítéléséhez szükséges fedezet gyakran nincs meg, a gazdálkodók alulfinanszírozottak, nem tőkeerősek, s elavult technikával dolgoznak, így nehezen fejlődnek.
L. L.
