Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Miért érdeke a magyaroknak, különösen a gazdáknak, az uniós csatlakozás?
- Azokban az országokban, amelyek most tárgyalásokat folytatnak az Európai Unióba (EU) aló belépés érdekében, az agrárszektor nagyon fontos tényező gazdaságilag és politikailag egyaránt. Magyarországon például a mezőgazdaság értéke a GDP-ben 5,5 százalék körül volt 1999-ben, és az ágazat a teljes lakosság 7 százalékát foglalkoztatta, miközben a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület az összes földterület 62 százaléka volt. Véleményem szerint a bővítés jó lehetőséget teremt a belépni kívánó országok számára, hogy erősítsék a mezőgazdasági szektorukat, amelynek az átszervezése kapcsán farmereik több mint 500 millió fogyasztóval számolhatnak. Jelentős strukturális gyengeség tapasztalható még ezekben a térségekben, de ha ezeken úrrá leszünk, akkor versenyképesebb lesz a mezőgazdaságuk. Ez a leghatékonyabb módja annak is, hogy normális életfeltételeket teremtsünk a farmerek számára. Ez a CAP, a közösségi agrárpolitika (Common Agricultural Policy) egyik alapvető célja, s az átalakulási folyamathoz a SAPARD-programon (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) keresztül járulunk hozzá. A versenyképesség persze nem jelenti azt, hogy felül kellene vizsgálni a mezőgazdaság növekvő szerepét a környezetvédelemben, illetve a mezőgazdasági területek életképessége s a vidéki örökség megőrzésében. Éppen ezek a funkciók a mezőgazdaság európai modelljének jellemzői, és ezeket támogatja a CAP.
- Mi a bővítés menetrendje?
- A mezőgazdasági tárgyalások a luxemburgi csoport tagjaival - Magyarország, Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Észtország, Ciprus - kezdődtek el, és a már említett térkép tartalmazza azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek velük kapcsolatban 2001 folyamán felvetődhetnek. Nem tartalmazza ugyanakkor az olyan tételeket, mint a közvetlen támogatások, amely a közösségi büdzsé legnagyobb tétele. A menetrend elméletileg megengedi, hogy 2002-ben befejeződjenek a tárgyalások azokkal a belépni kívánó országokkal, amelyek teljesítik a feltételeket.
A helsinki csoport országainak - Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia, Szlovákia, Málta - rendkívül fontos, hogy felzárkózzanak a luxemburgi csoport mögé. A luxemburgiakkal a tárgyalások már 1998 márciusában megkezdődtek, a helsinki csoporttal azonban csak 2000 márciusában, de a mezőgazdasági kérdésekről még nem is tárgyaltak. Magyarország 1999 decemberében adta át a mezőgazdaságra vonatkozó tárgyalási javaslatokat, válaszként az EU 2000 júniusában elküldte a közös tárgyalási álláspontot. A tárgyalások röviddel ezután elkezdődtek és Magyarország átadta a kiegészítő adatokat is tárgyalási pozíciójával kapcsolatban. Mind az EU, mind pedig a csatlakozni kívánó országok kormányai elkötelezték magukat, hogy a belépés olyan gyorsan történjen meg, amilyen gyorsan a csatlakozó országok a szükséges feltételeket teljesítik. A belépés időpontja persze nem kizárólag a feltételek elfogadásától és a szükséges intézményi keretek létrehozásától függ. A belépési szerződést meg kell tárgyalni és ratifikálásának is be kell fejeződnie mindkét oldalon. Végül, de nem utolsósorban az esetleges népszavazásokon is meg kell szavazni a tagságot.
- Hogyan lehet felkészülni a belépésre?
- Azon túl, amiről a Európai Tanács Nizzában már határozott, néhány kulcsfontosságú politikai reformot be kell vezetni az agrárgazdaságban is. Ez megkönnyítené a bővítési procedúrát mind az EU, mind pedig a közép- és kelet-európai országok számára. Az Agenda 2000 a legradikálisabb reformcsomag a CAP történetében, s a CAP-nak ez a reformja világosan jelezte a csatlakozni kívánó országok számára az új követelményeket. Az EU politikája is alkalmazkodik az új elvárásokhoz és felkészül a bővítésre. Egy stabil politikai környezet nyilvánvalóan segíti a politika döntéshozóit és mindazokat, akik ebben a folyamatban benne vannak, hogy alkalmassá tegyék magukat a belépésre. A csatlakozni kívánó országoknak el kell fogadniuk az EU közösségi joganyagát. Lévén azonban, hogy a farmerek körülményei mindkét oldalon alapvető változásokon mentek keresztül az elmúlt tíz évben, a sokkokat el kell kerülni. Az EU-n belül a farmerek két ilyen közös gazdaságpolitikai reformot láttak már: az egyiket 1992-ben, a másik pedig a már említett Agenda 2000. A magyar földművesek helyzete pedig 1989 óta változott radikálisan. Ez a magyarázata annak, hogy mindkét oldalon nagyon gondos felkészülésre van szükség.
- Említette, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban javulhat az agrárgazdaság versenyképessége. A magyar agrárgazdaságnak milyen lépéseket kell tennie ennek érdekében?
- Elsősorban tőkebefektetésre van szükség, s arra, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma csökkenjen. Nem konkrétan a farmerekről van szó, azon családok számának kell csökkennie, amelyek most a mezőgazdaságtól függenek, egyszerűen azért, mert ez teszi lehetővé, hogy a birtokok nagyobbak legyenek. Jelenleg több mint egymillió olyan gazdaság van, amelyik egy hektárnál kisebb. Ez nem elegendő ahhoz, hogy egy családot normális szinten eltartson. Magyarországnak tehát olyan stratégiát kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi, hogy az emberek egy része otthagyja a gazdálkodást. Ami a tőkebefektetést illeti, alapvető fontosságúak azok az összegek, amelyek versenyképes mezőgazdasági szektort biztosítanak. Sokkal nagyobb összegekről van szó, mint amit az állam biztosíthat, ezek tehát nem az államtól, hanem a kereskedelmi bankhálózaton keresztül kell hogy érkezzenek. Ezért nagyon fontos, hogy Magyarország olyan feltételeket teremtsen, amelyek lehetővé teszik egy mezőgazdasági vidéki bankrendszer kifejlesztését. Természetesen a minőséget és az egészségügyi előírásokat is javítani kell a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az EU kritériumainak megfelelően.
- Mi a helyzet a csatlakozó országok gazdálkodóinak finanszírozásával? Kapnak-e majd közvetlen támogatást, mint az EU farmerei?
- A financiális keret - amit Berlinben fogadott el az Európai Tanács a 2000-2006-os időszakra - azon alapul, hogy az úgynevezett luxemburgi csoport hat országa 2002-re bekerül. A CAP költségvetése 1999-es árakon számolva évi 1,6 milliárd euróról 3,4 milliárd euróra növekszik 2006-ra. Addig nem tudjuk megmondani, hogy hány ország csatlakozik és ez mikor történik meg, amíg nem látni előre azokat a pénzügyi alapokat, amelyek erre az időtartamra közvetlen kifizetéseket biztosítanak a farmereknek az új tagországokban. Ezért ebben a pillanatban nagyon nehéz megmondani - még csak hozzávetőlegesen is -, hogy lesznek-e pénzek, és mennyi, a közvetlen támogatásokra. Ez a kérdés még tárgyalásokon is formálódik. A közvetlen támogatások az Agenda 2000 bevezetésével is változtak ugyanezen okokból, de mivel a belépő országok farmereit nem érintik az ezek kapcsán végbemenő árcsökkenések, számukra valószínűleg nem lesznek közvetlen kifizetések. Hosszú távon viszont az új tagok hasznot húznak majd a CAP-ból; az EU álláspontja az, hogy az elérhető forrásokat használják fel hatékonyabban, strukturális változtatásra és vidékfejlesztésre.
- Mit gondol a bizottság az átmeneti időszakról?
- Túl korai megmondani még, hogy a mezőgazdasági szektorban lesz-e átmeneti időszak. Az átmeneti problémákat meg kell tárgyalni a mezőgazdasági termékek kereskedelmével és a termék-, illetve marketing-előírásokkal kapcsolatban, de a közösségi joganyagot az új államoknak mindenképpen el kell fogadniuk. A bizottság azon a véleményen van, hogy nincsenek olyan speciális mezőgazdasági kérdések, amelyek indokolnák az átmeneti időszakot. Az én személyes véleményem az, hogy egy csatlakozó ország kérheti az átmeneti időszakot kivételes helyzetben és erről lehet tárgyalni. Ugyanakkor az átmeneti kérdéseket időben és térben is korlátozni kell, és megvan a konkrét terv, amely kijelöli azokat a határokat, ami ezeket érinti. Ezeket be kell tartani és nem kell róluk külön tárgyalni.
- Milyen kvótákra számíthat Magyarország?
- Ami a kvótákat illeti, a bizottság fenntartja, hogy ezeket rögzíteni kell egy meghatározott időalapon. Ennek a referenciaidőnek a hossza lehet 3-5 év, de mindenképpen a legutóbbi éveket kell alapul venni. Így volt ez a jelenlegi és a legújabb tagállamok esetén is. Nem támogatjuk azt, hogy olyan statisztikai adatokkal kalkuláljunk, amelyek még a tervgazdaság szerintiek vagy amelyek a piacgazdaságba való átmenettel kapcsolatos problémákra utalnak vissza. Az agrárgazdasági tárgyalások során az EU kérte a luxemburgi csoportot, hogy adják meg az 1995-1999 évek adatait, s Magyarország ezt meg is tette.
László Levente
