– Szakmai körökben markáns véleményként fogalmazódik meg, hogy az EU-ban mesterségesen is gerjesztett kergemarhakór (BSE) -hisztéria mögött az agrártermelők számára járó uniós támogatások lefaragásának szándéka áll. A BSE-fertőzés valószínűsége ugyanis egy az egymillióhoz, s a múltban is előfordult, csak nem kapott akkora publicitást, mint az utóbbi időben. Mennyire ért egyet ezzel?
– Pontosan így van. Nagy-Britanniában 1730-ban vált ismertté a juhok egyfajta súrlókor-betegsége, amelyről ma már tudjuk, hogy prion okozta. Ez a betegség a mai napig előfordul a világ más országaiban is, de még egy esetben sem terjedt át juhról emberre. A BSE-t ennek a juhokat megbetegítő prionnak a szarvasmarhákra adaptálódott változata okozza úgy, hogy mutáció révén átalakul, de tudományosan egyelőre az sem bizonyítható, hogy valóban a BSE-ben szenvedő szarvasmarha húsának fogyasztása okozza-e az embernél a hasonló betegséget. A fertőzés után egyébként akár 25-30 év is eltelik, amíg a BSE-betegség egy változata az emberben kialakul. A lappangási idő a szarvasmarha esetében 4-6 év, a birkánál pedig sokszor az állat életkora rövidebb, mint a betegség kialakulásához szükséges két-három év. A statisztikák szerint az Európai Unió országaiban 1995–96 óta 75-80 személy hunyt el a jelenleg gyógyíthatatlan BSE-fertőzés miatt –, Magyarországon pedig évente 8-10 ilyen eset fordul elő. Ez a népességet tekintve valóban egy az egymillióhoz arány, a valószínűség tehát csekély.
– Milyen vizsgálati módszerek léteznek annak megállapítására, hogy egy állat szenved-e kergemarhakórban? Hogyan váltott e vizsgálatok terén a betegség terjedése miatt az Európai Unió, és mi várható Magyarországon?
– Az EU idén január 1-jétől kezdte bevezetni a minden 30 hónaposnál idősebb, levágott szarvasmarhára kiterjedő vizsgálatot, de Németországban már gazdasági számítás készül arról, nem kerül-e kevesebbe egyszerűen levágni, illetve megsemmisíteni az egész állományt, mint ezeknél a vágóhídra került állatoknál a vizsgálatot elvégezni. Magyarországon 1992–93-tól minden olyan szarvasmarhánál elvégzik a BSE-tesztet, amely kóros idegrendszeri tüneteket mutatott, de eddig nem sikerült kimutatni az agyvelő szivacsos elváltozását. Az EU-ban jelenleg dolgozzák ki azokat a jogszabályokat, amelyekhez Magyarország is nyilvánvalóan igazodik majd. Magyarországon az előzetes költségelemzés szerint az EU-ban bevezetett vizsgálat 3-3,5 milliárd forintba kerülne évente, 140-150 ezer vizsgált szarvasmarhával számolva. Az uniós, illetve az eddigi magyarországi vizsgálat természetszerűleg – mivel az állat agyvelejéből kell mintát venni – élő állaton nem végezhető el, azoknak a kutatásoknak, kísérleteknek a sikere pedig, amelyek eredményeként lehetővé válik a BSE-kór vérplazmából való megállapítása, egy ideig még várat magára. Egyébként ezek a vérplazma-vizsgálatok eléggé előrehaladottak, Németországban például a Böringer Vetmedica cég jelentette be, hogy dolgozik ezen, de volt ilyen bejelentés Japánból, az Egyesült Államokból és más országokból is. Eredmény azonban csak ez év második felére, esetleg jövő év első negyedében várható.
– Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) közigazgatási államtitkára a napokban jelentette be, hogy az FVM kezdeményezte egy koordinációs bizottság létrehozását kifejezetten a BSE-kór kapcsán, s hogy ez ügyben már kérte a társtárcák együttműködését. Az FVM vezetése szerint a bizottság vezetését az agrártárcára kell bízni. Egyetért ezzel?
– Már miniszteri biztosi kinevezésem napján megbeszéléseket folytattam az FVM-ben az államtitkárral és kollégáival. Ott vetődött fel először a gondolat Tamás Károly részéről, hogy négy minisztérium egy-egy szakértőjéből össze kellene hozni egy bizottságot, egyfajta fórumot. A BSE kapcsán felmerülő intézkedések nagy része természetszerűen az FVM-re tartozik, de szerepe van a környezetvédelmi tárcának is – az állati hullák, hulladékok, melléktermékek ártalmatlanítása hozzájuk is tartozik –, s köze van az ügyhöz az egészségügynek is. Tulajdonképpen ez a bizottság dolgozza ki a kérdéskörben várható kormány-előterjesztést, és szerintem jó, ha ennek gazdája az FVM. Feladatai vannak ez ügyben persze még a Külügyminisztériumnak is, az EU-központtal való kapcsolattartás terén.
– Az ön személye a BSE kapcsán került előtérbe; mennyire koncentrálódik tevékenysége az e betegséghez kapcsolódó ügyek koordinálására?
– Feladatom elsősorban egy nemzeti prionregisztrációs és -koordinációs központ életre hívása, amely megfelel majd az uniós országok hasonló jellegű munkacsoportjainak. Az EU-országok egészségügyi tárcáinál mindenütt van ilyen központ. Ezekkel ki kell építeni a kapcsolatot, elsősorban a modern diagnosztikai módszerek megismerése, magyarországi adaptálása végett. Ennek kapcsán össze kell gyűjteni a humán- és az állatorvosi vonal ez irányú vizsgálati eredményeit egy nemzeti, de nemzetközi szintű adatbázis létrehozása céljából. Magyarország abban a kedvező helyzetben van, hogy nem fordul elő kóros prion okozta állati megbetegedés. Ugyancsak az én feladatom, illetve az említett tárcáké, hogy a magyarországi vágóállatok – egyelőre a vágóhídon, levágás utáni agyvelővizsgálaton alapuló – prionszűrésének bevezetéséhez hozzájárulást harcoljunk ki azokból a pénzügyi alapokból, amelyek az EU-ban rendelkezésre állnak, és ismereteim szerint 70-80 százalékban költségfedezetül szolgálnak a program lebonyolításához. Természetesen kapcsolatot kell tartanom a társhatóságokkal, elsősorban az agrártárcával, illetve az irányítása alatt működő háttérintézetekkel.
– Színre lépését nemcsak a BSE-kór, illetve a prionok körül kialakult helyzet indokolta, hanem az EU-csatlakozás előkészítése is, különös tekintettel az állat-egészségügyi szabályok harmonizációjára.
– Persze, a zoonotikus fertőzések kérdésköre miatt kerültem a posztomra. A világon jelenleg kétszáznál is több olyan fertőző betegség létezik, amelyek kórokozói részben különböző baktériumok, vírusok, sarjadzó és élesztőgombák, valamint egy- és többsejtű paraziták. Ebbe a sorba ma már beletartozik a kóros prion is. Az említett betegségek közül néhány Magyarországon is rendszeresen előfordul, sőt vannak olyan zoonózisok is, amelyek közegészségügyi területen emelkedő tendenciát mutatnak, és egyidejűleg gazdasági kárt is jelentenek. Ilyen például a szalmonellafertőzés, amelynek a mentesítési programját el kellene kezdeni, illetve végrehajtani, elsőként természetesen a baromfiállományban. Ezt követően más állatállományok szalmonellamentesítése is szóba jöhet – például a sertéseké –, és vannak további kórokozók is, amelyek átterjedhetnek fertőzött állategyedekről emberekre.
– Hol kezdi az ezzel kapcsolatos munkát?
– Elsősorban jogszabályi szinten kell rendet tenni. A magyar állat-egészségügyi szakhatósági jogrendszerben a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségek közé be kellene sorolni azokat a nagyobb jelentőségű, gyakrabban előforduló fertőző betegségeket is, melyek zoonózisok, és egyelőre nem tartoznak ide. Az uniós országokban ugyan különböző listák vannak erre vonatkozóan, de a bejelentésre kötelezettek közé már felvették azoknak a betegségeknek a többségét, amelyeket nálunk még nem. A jogszabályi harmonizációnak természetesen ki kell terjednie a humán orvosi és az állatorvosi kar szakmai jogszabályainak összehangolására, és nem kis feladat az állattartó gazdák ismereteinek bővítése.
L. L.
Tóth Levente László