A távhő árát Bécsben drasztikusan, gyakorlatilag felére sikerült csökkenteni az elmúlt években azzal, hogy az egész városra kiterjedő vezetékhálózatot építettek ki, s ezzel versenyhelyzetbe hozták a korábban szigetszerűen - tehát monopolhelyzetben - működő erőműveket. Ez azt jelenti, hogy mindig azoktól a cégektől vásárolt a távfűtési vállalat, amelyek a legolcsóbban adták az energiát, s ezzel sikerült leszorítani a beszerzési költségeket, hiszen megszűnt a távfűtés korábbi kiszolgáltatottsága.
Az osztrák főváros példája abból a szempontból is érdekes, hogy itt a sűrűn lakott belvárost hálózta be először a távfűtési vezetékrendszer, így gazdaságosabb a működtetés, mint például Budapesten, ahol a külső, ritkábban lakott, elsősorban lakótelepi régiókban terjedt el ez a fűtési mód. Bécsben a költségek csökkentése mellett a környezetszennyezést is mérsékelte az egyéni fűtés lecserélése. A levegő tisztasága megóvható ugyanis a távfűtéssel, amely éppen a leginkább leterhelt, sűrűn lakott, jelentős közúti forgalmú városrészeket szolgálja ki.
Távfűtésben a skandináv államok képviselik a csúcsot: Dániában például csaknem százszázalékos a főváros, Koppenhága és környékének távhőellátása. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az északi országok hideg klímája miatt gazdaságosabbak az ottani távfűtőrendszerek, mint amilyen például a délebbi országoké, így Magyarországé is valaha lehet. A gazdaságosabb működtetést segíti egyébként elő, hogy a svédek a távfűtő rendszerek lehetőségeinek jobb kihasználása érdekében a nyári klimatizáció megvalósítására törekszenek. Magyarán a jövőben egyazon rendszeren kívánnak fűteni, illetve hűteni.
A Főtáv Rt. üzemi lapjának, a Hírmondónak az egyes országok átlagos (fajlagos) távhőfogyasztását vizsgáló elemzéséből kiderül, hogy egy átlagos budapesti lakásra átszámítva Dániában jóval kevesebb hőt használ fel egy lakó, mint Magyarországon. Ám még a legészakibb államok, Finnország és Svédország fajlagos energiafelhasználása is kevesebb mint a fele a magyarországinak (lakásonkénti felhasználásról van szó). Ennek oka egyszerű: hiába van hidegebb Svédországban vagy Dániában, ezek a helyeken rég áttértek a mérés szerinti fizetésre. A hetvenes évek olajválsága után korszerűsítették a hőszigeteléseket, majd áttértek a költségmegosztáson alapuló hőmennyiségmérésére. Mindezek hatására Dániában előbb 11,5, majd további 27,5 százalékkal csökkent az energiafogyasztás.
Ha a pénzügyi mutatókat nézzük, Magyarországon viszonylag olcsó a távhő, 2000 forint gigajoule-onként. Svédországban 2700 forint lenne ugyanez a hőmennyiség, Dániában pedig 3600 forint. Ennek ellenére - a már említett alacsonyabb fajlagos energiafelhasználás miatt - az egy lakásra jutó költségek kisebbek az északi országokban.
Egy Magyarországhoz közelebbi példát említve, Szlovákiában az Euroheat & Power, az uniós szakmai szervezet 1997-es évkönyvének adatai szerint egy lakás éves fűtési költsége mintegy 56 ezer forint, de az állami támogatás miatt ténylegesen csak 34 ezer forintot fizet a fogyasztó. Ugyanez a költség a budapesti átalánydíjas fogyasztónál 1997-ben 77 ezer forint volt.
A NAPI Gazdaságnak nyilatkozó szakértők szerint azzal, hogy a kormány a lakossági gázárakat mesterségesen alacsony szinten tartja, a távhőszolgáltatást hozza nehéz helyzetbe. A távfűtést Magyarországon ugyanis egyáltalán nem támogatja az állam, így az alternatív megoldások közül a gáz - a távfűtő cégek szerint - indokolatlan versenyelőnyhöz jut.
Sz. I. M.
DTóth István