Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A január 1-jétől életbe lépő törvénnyel nem változott a koncepció, a törvény egyidejűleg akar keretjellegű lenni, és ezzel párhuzamosan részletes szabályokat adni a könyveléshez - véli Fekete Katalin. Pozitív fejleménynek számít, hogy a törvény záró rendelkezése felhatalmazást ad a nemzeti standardok kidolgozására.
A jelenlegi törvényben egyértelműen az óvatosság elvének dominanciája érvényesül. Az új törvény a valódiság elvét helyezi előtérbe, és arra is lehetőséget ad, hogy amennyiben ezen elv érvényesülése megkívánja, a vállalkozó - meghatározott feltételek és követelmények teljesítése mellett - eltérjen a tételes szabályoktól. A szabály ugyan tetszetős, de Fekete véleménye szerint ezzel csak kivételes és nagyon indokolt esetben szabad majd élni.
Sürgető igény volt a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan az üzleti év megváltoztathatóságának lehetősége. A törvény erre csak szűk körben, a külföldi anyavállalat által a konszolidálásba bevont magyar leányvállalat esetén ad lehetőséget, de ebből a körből is kizárja a pénzügyi szektort. Az Ernst & Young szerint a választási lehetőséget általánossá lehetett volna tenni, igazodóan az egyes társaságok tevékenységének szezonalitásához.
Üdvözölhető változás az, hogy a várható veszteségekre, közismertebben a vevőkövetelésekből származó veszteségekre a továbbiakban nem céltartalékot, hanem - az általános értékelési elvekkel összhangban - értékvesztést kell elszámolni. Ugyanakkor jelentősen bővült a céltartalékolás kötelezettsége, illetve lehetősége a várható kötelezettségekre, jövőbeni költségekre történő kiterjesztéssel. Jóllehet a törvény megkísérli példaszerűen felsorolni a céltartalékképzés indokait, a gyakorlatban a meghatározott eredményterv elérésében érdekelt menedzsment és a könyvvizsgáló között annak mértéke tekintetében továbbra is várhatóak nézeteltérések - véli Fekete. A megnövekedett céltartalék természetesen nem jelenti azt, hogy azt az adóbevallásban is érvényesíteni lehet.
Ugyancsak a valódiság elvét szolgálja az, hogy az eszközök elszámolt értékvesztése mellett - amennyiben nem indokolható kellően, illetve a piaci érték jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket - kötelezővé válik a korábbi értékvesztés visszaírása. A gyakorlati végrehajtás igényli a társaságok nyilvántartási rendszereinek továbbfejlesztését, de várható az is, hogy a piaci érték meghatározása sem lesz mindig egyértelmű és problémamentes.
A nemzetközi gyakorlathoz és a valódiság elvéhez igazodóan változott a devizás követelések értékelése. A jövőben már nem csupán a kötelezettségeket, de a követeléseket is át kell értékelni az év végi árfolyamra. Lényegesen egyszerűsödött az átértékelés gyakorlata: valamennyi devizaügyletet egységes árfolyamon kell forintra átszámítani. Gondot legfeljebb az okozhat majd, hogy a döntően exporttal foglalkozó társaságoknál - ahol a követelések, kötelezettségek átértékelésének eredménye rendre nyereség lesz, amit a szabályok szerint a következő évek veszteségeire tartalékolva el kell határolni - ez a „tartalék” hosszú időre befagyhat, és nem lesz felhasználható - fejtette ki Fekete.
Bár az Ernst & Young ügyfeleit a változás nem érinti, de pozitívan értékelik az egyszeres könyvvitel 2003 utáni megszűnését. A pénzmozgáshoz kapcsolódó könyvvezetés - amellett hogy nem számít korszerűnek - nem egyszerűbb vagy olcsóbb, mint az általánosan elterjedt kettős könyvvitel. Lényeges, hogy ez gyakorlat csak „szerzett jogon” folytatható, tehát a január l-jétől megalakuló, illetve átalakuló társaságok már nem kapnak lehetőséget a használatára.
(NAPI)
