Befektetés

Gyenge félév a hedge fundok mögött

Bár ezúttal legalább jellemzően nem vesztenek pénzt a legismertebb hedge fundok, mint tavaly ilyenkor, de számos részvényindextől így is elmaradtak a hozamaik − derül ki a Reuters összeállításából. David Einhorn legnagyobb alapja 3,7 százalékos, Daniel Loeb vezető alapja 3,9 százalékos, Paul Tudor Jonesé pedig 1,6 százalékos hozamot ért el a félévben, ami nagyjából megfelel a 2100 milliárd dollárt kezelő iparág átlagának − márpedig ilyen hozamokkal jelentősen elmaradnak például a fél év alatt 8 százalékot ugró S&P−500 részvényindex mögött. A legrosszabbul a global macro alapok állnak − amelyek jellemzően gazdasági eseményekre, például monetáris politikai döntésekre próbálnak következtetni és ez alapján deviza- és kötvénypozíciókat felvenni −, Brevan Howard ebben a szellemben kezelt alapja például 3 százalékot vesztett.

A végén jött a felrántás

Miután a napot a negatív tartományban töltötte, a zárás előtt valamelyest javuló nemzetközi hangulat megtette hatását a BÉT esetében is, az index az utolsó fél óra megugrásának hála 0,15 százalékkal, 17 121 pontra javított, ezzel napi maximumán búcsúzva. A mozgáshoz mindazonáltal igencsak nyárias, alig 3,6 milliárd forintos forgalom párosult. A vezető papírok ellentétes irányba mozogtak, a két defenzívebb blue chip érezhető felülteljesítésével. A nagyok közül a hétfő vesztesének az OTP bizonyult, a bankpapír 1,8 százalékkal, 3477 forintra gyengült. A Molt csak a záró szakasz felrántása mentette meg attól, hogy 15 910 forintos minimumán zárjon, a kitépés eredményeképpen 0,1 százalékos mínuszban, 16 085 forinton búcsúztatta a napot. Kimondottan jól teljesített ellenben a Telekom, az osztalékpapír 2,5 százalékos felértékelődése 444 forintos, a napi csúcsnak megfelelő záróértéket takart. A Richter 1,4 százalékkal, 37 000 forintra javított, a gyógyszergyártót viszont még így is a záró szakaszban pofozták vissza 250 forinttal magasabban lévő maximumáról.

Csapkodva estek a részvényindexek

Negatív, ám bizonytalan és ezért ingadozó hangulatban zajlott a kereskedés a hét első napján Európában és az Egyesült Államokban is. Az Atlanti-óceánon innen és túl is nagy eséssel indítottak a mutatók, amit egy erőtlenebb visszapattanás követett. A befektetők bizonytalanságát növelték a szokásos rossz európai hírek: Mario Draghi kevés megnyugtatót mondott az Európai Parlamentben, és nem vártak sokat a legújabb európai pénzügyminiszteri találkozótól sem (legfeljebb rosszat, például a spanyol költségvetési deficitcélok fellazítására vonatkozóan). Ezekhez társult a kínai kamatvágást visszatekintve igazoló alacsony kínai infláció, a borzalmas japán makroadatok és az amerikai jelentési szezon nyitánya − ezek szintén a kockázatkerülő hangulatnak kedveztek. Végül a frankfurti DAX 0,4, a párizsi CAC−40 0,35, a londoni FTSE−100 pedig 0,6 százalékot vesztett értékéből a pénteki záráshoz képest. A spanyol államkötvények hozama ismét 7 százalék fölé került, a madridi tőzsdén sem volt azonban pánik, 0,7 százalékot esett az IBEX−35. A spanyol bankszektor természetesen megszenvedte az országkockázat növekedését, a pénzügyi szektor szereplői jellemzően két százalék körüli értékvesztésen mentek keresztül. A kínai keresletnek kitett vállalatok, különösen a londoni részvénykosarat lefelé húzó nyersanyagtermelők és energiacégek, a luxuscikkgyártók és a német autóexportőrök szintén jelentős mértékben estek. A Metro − melynek vezérigazgatója a német kereslet gyengeségéről beszélt a hétvégén − több mint 6 százalékot zuhant és ez a Carrefour-t is magával rántotta: a francia kiskereskedő közel 3 százalékot vesztett. A tengerentúlon lapzártánk idején mindhárom vezető index − az S&P−500, a DJIA és a Nasdaq − 0,6 százalékos mínuszban állt.

A spanyol és az olasz hozamokkal van baj, nem a magyarral

Hiába minden, az Európai Unió perifériáján legfeljebb csak ideig-óráig lélegezhetnek fel: a spanyol és olasz kötvényhozamok ismét kritikus szinten állnak, eközben azonban a magyar papírokkal semmiféle gond nincs.