Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érkezett egy lehetséges magyarázat arra, hogy az euróövezeti országokban miért jelent nehézséget a gazdasági növekedés felpörgetése: a megfejtés a makacsul magas megtakarítási rátában keresendő, ugyanakkor nincs veszve minden, egy pénteken megjelent elemzés szerint még így is azonosíthatók pozitívumok.
Az európaiak évek óta óvatoskodnak, az amerikaiak viszont költenek
Az ING Bank pénteken publikált körképe szerint a rendelkezésre álló jövedelmük 85,74 százalékát költik árukra és szolgáltatásokra a kontinens állampolgárai. A háztartások túl magas megtakarítási rátája azonban korlátozza a gazdasági növekedés egyik legfontosabb hajtóerejét, a fogyasztást. Az első negyedévben mért 85,74 százalék valamivel magasabb a megelőző két évinél, 2023-2025-ben a fogyasztás jövedelemhez viszonyított aránya 85 százalék körül ingadozott.
Az első negyedéves 14,26 százalékos bruttó megtakarítása ráta jóval magasabb a Covid-járvány előtti öt év 12,5 százalékos átlagánál. Ezzel szemben az amerikai (még csak 2025 negyedik negyedéves) bruttó megtakarítás 10,2 százalék volt, alacsonyabb, mint a járvány előtt. A következtetés ebből az, hogy
az áruk és szolgáltatások iránti erős keresletnek köszönhetően a háztartások fogyasztása továbbra is viszonylag jelentős támaszt nyújt az amerikai gazdaságnak. Az európai háztartások viszont továbbra is óvatosabbak, és a magasabb megtakarítások visszafogják a fogyasztást. Pedig Európában a szakpolitikusok a megtakarítási ráta normalizálódására (a Covid előtti évek átlagához kellett volna visszatérni) az európai gazdasági növekedés egyik támaszaként tekintettek, érdemi előrelépés azonban egyelőre nem történt.
Válasz az inflációs sokkra: meghúzzuk a nadrágszíjat
Hogy mindez miért lenne igazán fontos, elég ránézni a GDP szerkezetére: Európában 50 százalékot tesznek ki benne a háztartási kiadások. Ha a megtakarítási arány 14,26-ról lecsökkenne 12,5 százalékra, az a GDP 1 százalékának megfelelő keresletként jelentkezne az árukra és szolgáltatásokra. Ha pedig sikerülne az USA szintjére leszorítani a megtakarítási rátát, az rögtön 2 százaléknyi keresletet jelentene.
Az ING elemzői szerint furcsa a magas megtakarítási hajlandóság a kontinensünkön: az elmúlt 4 évben az átlagosnál jóval magasabb infláció volt jellemző, nulla, vagy negatív reálkamatokkal. A magyarázat az lehet, hogy a háztartások a bizonytalan inflációs környezetre visszafogott költekezéssel és biztonsági tartalékolással reagáltak.
Igaz, így sem lehetett elkerülni, hogy 2021 és 2023 közt az európai lakossági vagyon reálértéken visszaessen. A hatást csak részben tudták ellensúlyozni a pénzügyi vagyonuk egy részét tőzsdei részvényekben fialtatók.
Az infláció leginkább az 50 felettiek megtakarításait rombolta. Körükben tipikus reakció a vagyonvesztésre és az inflációs félelmekre a vásárlások elhalasztása és még további pénzügyi tartalék építése. De ez ördögi kör, mert többségük alacsony kockázatú és kamatozású eszközt választ, aminek az eredménye reálértelemben további vagyonvesztés.
Az ING rámutat egy érdekes trendre: 2026-ban a 16-29 éves korosztály érzi leginkább, hogy – elsősorban biztonsági céllal, nem kifejezetten vagyonépítésre – érdemes tartalékokat felhalmozni, körükben az erre készülők aránya 36 éves csúcsra emelkedett.
A második negyedéves adatok még nem állnak rendelkezésre, de erre az időszakra a megtakarítási ráta további csökkenése várható Európában, elsősorban az ideiglenesen elszálló üzemanyagárak miatt lehetett több helyen szükség a perselyek feltörésére.
Végre: jönnek fel a reálhozamot nyújtó befektetések
A Covid előtti időszakban az euróövezet háztartásai jelentős mértékben a bankbetéteket és a kötvényeket favorizálták, ez az ultrakonzervatív hozzáállás azonban 2024 óta változni látszik: szépen jönnek fel a hagyományos és tőzsdén kereskedhető befektetési alapok, a befektetéssel egybekötött biztosítások és nyugdíjpénztári befizetések. Az elmúlt két évben az utóbbiakra egyértelműen magasabb nettó tőkebeáramlás volt jellemző, mint bankbetétekbe. Mivel 2022 óta a részvénypiacok kifejezetten jól teljesítettek, sőt a kötvénybefektetők sem panaszkodhattak, egyértelműen nőtt a lakosság pénzügyi vagyonának aránya a GDP-hez viszonyítva, vagyis gyorsabban nőtt a megtakarítások-befektetések értéke az euróövezeti országok gazdaságánál.
Az ING szakértői szerint a trend egyértelműen kedvező, az európaiak egyre nagyobb arányban választanak kockázatosabb befektetési termékeket, amelyek rendre az infláció feletti hozamokat biztosítanak nekik (és újra befektethetők).
Ez olyan pénzügyi biztonságot adhat, hogy egyre kevésbé lesz szükség a lakosság részről vésztartalékok képzésére, vagyis várhatóan kevesebben ragaszkodnak körmük szakadtáig ahhoz, hogy jövedelmük szemmel látható részét egyetlen hónapban se költsék el.
