Az elmúlt napok alaposan megtépázták a befektetői idegeket, az amerikai pénzügyi szektor viharvert állapota annyi új hírrel szolgált, amennyi normális esetben csak évek alatt jön össze. A tengerentúli bankrendszer rohamos átalakulása, újraszerveződése olyan ütemben zajlik, hogy az ép ésszel követhetetlen. Kétségeink ne legyenek afelől, hogy ez még jó darabig hasonló mederben zajlik és a legapróbb hír is az állami beavatkozás mikéntjéről napon belüli két számjegyű százalékos változást eredményezhet a bankpapírok árfolyamában, bármelyik irányban. Amennyiben a 700 milliárd dolláros mentőcsomagot a piac kevésnek találja vagy feltételrendszere jelentősen megváltozik, az eddigi részvényomlást csak gyenge előjátéknak fogja minősíteni az utókor. A kormányzat és a Fed eddigi lépései kevésbé tűnnek következeteseknek és kiszámíthatóaknak, az egyetlen dolog, ami kihámozható, hogy a nagyok jó eséllyel pályáznak az állami pénzekre és köztük is akadnak egyenlőbbek. A csődsorozat következő áldozata megjósolhatatlan - a kiváló szimattal megáldott, "galád" shortosok száműzése leginkább emiatt fájó -, a múlt hét egyértelmű jelöltje, a Morgan Stanley befektetési bank mára pozitív jövőképpel rendelkező kereskedelmi bankholdinggá lépett elő és sokan a helyzet nyertesének tekintik. A valószínűsíthető vesztesek közé a regionális kisbankokat sorolja a piac, egyrészt a mentőmellényből nem biztos, hogy a méretükre is gyártanak majd, másrészt az újdonsült kereskedelmi bankok (Morgan Stanley, Goldman Sachs) elsősorban az ő rovásukra fogják elkezdeni betétgyűjtő tevékenységüket. Érdemes áttekinteni a legfontosabb szereplőket, szem előtt tartva azt az el nem hanyagolható tényt, hogy igazából fogalmunk sincs arról, tulajdonképpen mi is van a banki mérlegekben. Erre a piacra csak a legbátrabbaknak ajánlatos bemerészkedni, valós idejű hozzáféréssel, szigorú stop-lossokkal, kitartó képernyőnézésre berendezkedve. A Bank of America a Merrill Lynch felvásárlásával jelentős piacot szerzett, azonban a papír kockázata is megnőtt. A bankvezetés 2010-re vár igazi eredménybővülést az új szerzeménytől, a 34 dolláros piaci ár ugyanakkor már most is jelentősen meghaladja az utóbbi két hétben publikált célárak 30 dolláros átlagát. Az eddig konzervatívnak elkönyvelt bank korábban jelentős osztalékkal is megörvendeztette részvényeseit, a jelenlegi árfolyamán a 2009-re várható eredménnyel számolva 10,7-es P/E-t kapunk, ami nem tekinthető túlzottan magasnak. A Citigroup jelentős intézményi ügyfélkört szerzett a nehéz helyzetbe került befektetési bankoktól, esetében is érvényes a nagyság mindenhatósága. Elemzői kedveltsége nem sokat változott, továbbra is csak óvatos ajánlásokat fogalmaznak meg, a jelenlegi 20 dolláros piaci árat mintegy 10 százalékkal meghaladó célárral. A jövő évre várható nyereséggel kalkulálva jelenleg 8,7-es P/E-n forog a papír, negatív ROE-érték mellett. A Bank of New York Mellon 32 dolláron forog, 9,7-es 2009-re számított P/E mellett, esetében a legtöbb elemző lát esélyt némi felértékelődésre, átlagosan 40 dolláros célárat prognosztizálva. A Wachovia árfolyama az elmúlt három nap során 8 és 20 dollár között ingadozott, jelenleg 16 dollár alatt forog. A Morgan Stanleyt nem tudta megszerezni, ez és a rendkívüli árfolyamugrás az, ami miatt az elemzők nem látnak fantáziát a részvényben a jelenlegi szinten annak ellenére, hogy a papír mindössze a könyv szerinti érték 60 százalékán forog. A részvény 12-es P/E-vel rendelkezik, a célárak 16 dollár környékén vannak, jelentős szórással. A JPMorgan Chase jelenleg 40 dollár, 13-as P/E mellett, esetében sem beszélhetünk nagy elemzői kedveltségről, megítélése folyamatosan romlik. A célárak a jelenlegi szint felett vannak valamivel. A Bear Stearns állami segítséggel történő megvétele jelentős piachoz juttatta, nagysága elegendő lehet a túléléshez. A US Bancorp 15 körüli 2009-re kalkulált P/E-vel rendelkezik, kifejezetten drága az amerikai bankok között. A negyedéves eredménye némileg jobb lett a vártnál, de a piac már árazza a növekvő céltartalékképzés szükségességét, a 35 dolláros piaci ár magasabb, mint az elmúlt két hétben publikált célárak többsége. A Washington Mutual sokak szerint a következő áldozat a banki csődsorozatban, a kedden megjelent hitelminősítői besorolások sem javítanak a helyzetén. Az elkövetkező két év során 20 milliárd dollár veszteség leírása várható, ha a csődöt egyáltalán megússza. Jelenleg 3,4 dollár, ami 0,25-ös P/BV-t eredményez. A drága bankpapírok sorát gyarapítja a Wells Fargo, 2,5-ös könyv szerinti értéken forog 15-ös P/E mellett, megítélése számottevően romlott az utóbbi két hét során. A 35 dolláros piaci árnál csak és kizárólag alacsonyabb célárakat publikáltak az elemzők. A hétvége szenzációja a két utolsó befektetési bank átalakulása volt. A Goldman Sachs jelenleg 121 dollár, a piac rendkívül kedvezőnek ítélte az átalakulás hírét és a jelenlegi válság egyik nyerteseként tekint a bankra. Bár a klasszikus kereskedelmi banki tevékenység beindulására még várni kell, azonban az eddigi tevékenységhez képest jóval konzervatívabbnak ítélt üzleti modell megvalósíthatónak tűnik. Megjelenésével felgyorsulhat a kereskedelmi bankok koncentrációja, számtalan kis regionális bank fog eltűnni, egy ilyen fajsúlyú szereplő olyan kamatversenyt diktálhat, amit kevesen tudnak követni. A frissiben publikált célárak akár harmincszázalékos felértékelődést is elképzelhetőnek tartanak, a részvény 2009-re számítva 7,7-es P/E-vel forog, 24 feletti ROE mellett. A múlt héten a shortosok már kimondták a halálos ítéletet a Morgan Stanley részvényeire, a papír elérte a 12 dollárt is, majd onnan megpattanva 30 dollárig száguldott az árfolyam. A piaci elemzők az ő esetében is bíznak az új üzleti tervben, a jövő évre várható 5,3 dolláros egy részvényre jutó eredménnyel és a jelenlegi 26 dolláros árfolyammal számolva mindössze 5-ös P/E-t kapunk, 0,9-es P/BV mellett. A célárak a jelenlegi szintet 40-50 százalékkal haladják meg, bár - az óvatosság jegyében - ismételten fontos hangsúlyozni a banki mérlegek valóságtartalmát illető kérdőjeleket.