Sokkal stabilabb lett a forint árfolyama, mint azt az előző években megszokhattuk, különösen az év második fele hozott megnyugvást. Az elmúlt évben 285,50 és 308,50 forint között ingadozott az euró árfolyama, vagyis egy 23 forintos, 8 százalékos sávban maradt, míg 2012-ben egy 274 és 324 közötti 50 forintos sávot (16 százalék), 2011-ben pedig 262 és 318 forint közötti 56 forintos sávot (20 százalék) járt be. A 2010-es 276,50-ről 2011 végére 314-re, majd 2012 végére 290-re ért az árfolyam az év végén, a december 31-i délutáni árfolyamot figyelembe véve pedig a 2013-as évet 297 forinton zárja az euró/forint kurzus. Szakértők szerint a csökkenő kamatkörnyezetben a forint folyamatosan veszíthet vonzerejéből és lassú leértékelődésre van ítélve, 2013-ban azonban megmaradt abban a komfortzónában, ami a devizahiteleseket is megóvta a nagyobb fájdalomtól és az export versenyképessége szempontjából is kedvező volt.
Éven belül a legnagyobb kilengéseket Matolcsy György jegybankelnöki beiktatása környékén mutatta az árfolyam. A piacon márciusban bizonytalanság uralkodott el, unortodox lépésektől tartva sok befektető vett fel a forint gyengülésére játszó pozíciót. Ekkor érte el 2013-as csúcsát is az árfolyam, valamivel 308 felett, de miután a jegybank új vezetése nem igazolta a félelmeket, előbb 293-ig, majd nyilván a kiépült short (EUR/HUF long) pozíciók zárásának a hatására májusban egészen 285,50-ig jött le a kurzus, ami az éves mélypontot is jelentette.
Az év második fele viszonylagos nyugalomban telt, főként a devizahitelesek megmentésével kapcsolatos bejelentések, a nyár végén a fejlődő devizákban kibontakozó eladói nyomás, illetve év végén is a tapering hatásával kapcsolatos félelmek okoztak kilengéseket az árfolyamban, ezek azonban rendre elmaradtak az előző évekre jellemző hevességtől. A forint stabilitását segíthette, hogy az intenzív rövid oldali hozamcsökkenés ellenére nem csökkent, hanem emelkedett a külföldiek magyar állampapír vásárlása iránti kedve. A piaci szereplők azon félelme sem igazolódott be, hogy mivel a forintkamatok csökkenésével olcsóbbá vált a forint ellen spekulálni, és ettől majd vérszemet kapnak a hedge fundok. A stabilitást és a forintgyengülés ütemének mérsékelt voltát a régió és Magyarország befektetői megítélésének javulása segítette elő: ugyan továbbra sem számítanak nagy kedvencnek a feltörekvő piacok, ám ezen belül egyre inkább a magas hiányt felhalmozó országok lettek a fekete bárányok, amelyek az elmúlt évek kedvező környezetét nem használták ki egyensúlyi helyzetük rendbetételére.
Ez látszik a forint más devizákhoz viszonyított teljesítményén is. Az euró/rubel 12,5, az euró/ török líra 25,5 százalékos vagy az euró/dél-afrikai rand 30 százalékos emelkedéséhez képest az euró/forint árfolyam kétszázalékos emelkedése igazán jó teljesítménynek tekinthető.
A szűkebb régiónkat tekintve látszik, hogy a forintot a kelet-közép-európai devizákkal egy csomagban kezelték a befektetők, az összehasonlításokban leggyakrabban szereplő lengyel zloty például pontosan annyit gyengült, mint a forint. Nagyjából ez lenne érvényes a cseh koronára is, ha a cseh jegybank novemberben nem kezdett volna intenzív koronagyengítésbe, amivel éves szinten csaknem tízszázalékos gyengülést sikerült elérniük. Romániában viszont nem volt szükség hasonló lépésre, így a lej változatlan szinten zárta az évet.
A magyar szempontból mostanában második legfontosabb devizává előlépett svájci frankkal szemben is stabilitást hozott a 2013-as év, a 242 forintos év végi frankárfolyam mindössze kétforintos növekedést jelent a 2012-es záróárhoz képest. Az amerikai dollár gyengülése miatt egy dollár négy forinttal volt olcsóbb 2013 végén az egy évvel ezelőtti 220-as árfolyamnál.
Az elemzők ugyan ez évre sem várnak drámai változásokat a forint árfolyamában, de sokkal erősebb hatások érhetik a régiót a nemzetközi piacok felől. Főként az amerikai hozamok emelkedése és a kamatkülönbözet csökkenése teheti kevésbé vonzóvá a forintot, ám a mostani várakozások szerint ez sem okoz majd jelentősebb sokkot a piacon.
Szerző: Molnár Gergely
