Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az olajpiaci irányokat a szokásosnál nagyobb mértékben fogja meghatározni a nyári finomítói kapacitásbővítés, ami bár első körben a nyersolaj keresletének növekedését okozza, az üzemanyag végtermék esetében viszont egyértelműen túltermeléshez és rekord közeli készletezéshez vezet − figyelmeztetnek szakértők. A következő hetekben Szaúd-Arábiában és Kínában is új finomítói kapacitásokat helyeznek üzembe, aminek köszönhetően a nyáron nagyobb lesz a kínálat. Erre szükség is van, ugyanis a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint a nyáron az olaj iránti kereslet is szezonális átlaga fölé fog emelkedni, amit egyfelől az amerikai autósszezon, másfelől a növekvő közel-keleti energiafelhasználás hajt.
Utóbbinak köszönhető, hogy az OPEC újra csúcs közeli szintre futtatta kitermelését. Szaúd-Arábia, amely a világ olajexportjának 40 százalékát adó szervezet összkibocsátásának harmadáért felel, a tavalyi napi 10 millió hordós kitermelési rekord közelébe, 9,7 millió hordóra növelte májusi felhozatalát.
Reuters
Az OPEC egyelőre tartja az idei napi 800 ezer hordós keresletnövekedési prognózisát, de mint a szervezet egyik friss tanulmánya jelzi, ennek döntő hányada az év második felére összpontosul, ahogy a világgazdaságban a stabilizáció jelei érzékelhetőek lesznek. Lényegében emiatt nem esett túl nagyot az árfolyam az utóbbi hónapokban, és elemzők szerint az északi-tengeri Brent az idén nem is fogja átlépni a 100 dolláros lélektani határt. A kínálati oldal viszont felülírhatja az eddigi óvatos becsléseket, hiszen az OPEC egyik legnagyobb kitermelőjénél, Iránban idén nyáron léptek életbe azok a szankciók, amelyek miatt a napi átlagos 2,6 millió hordós kitermelés nagyjából a felére esett, olyan alacsony szintre, ahol utoljára a 80-as évek közepi, irak−iráni háború idején volt. A többi tagország, illetve OPEC-en kívüliek persze kihasználják az így keletkező piaci rést, aminek következtében az összesített kitermelés nő. Szaúd-Arábia mellett leginkább Venezuelában, amely ország egyébként politikailag Irán egyik legszorosabb szövetségesének számít, mégis az utóbbi fél évben a legfontosabb iráni exportpiacokról, Kínából és Indiából szinte teljesen kiszorította a perzsa államot. Az elmúlt két évben Venezuela megduplázta kínai és indiai olajszállításait, összesen napi 1 millió hordóval szállít, miközben az iráni kivitel felére, 500 ezer hordóra esett. Venezuela ügyesen használja ki az iráni embargót, de exportpiacainak diverzifikálása ettől függetlenül is a nemzeti olajstratégia része, hiszen az ország túlságosan függ az ellenséges amerikai piactól. Nemcsak politikai okokból akarja exportjának 25 százalékos amerikai kitettségét csökkenteni, hanem azért is, mert kezd felpörögni Észak-Amerikában a palagázon alapuló energiaforradalom, aminek köszönhetően az USA tíz éven belül nemcsak hogy önellátóvá, de akár a világ legjelentősebb energiaexportőrévé válhat.
Hogy Irán visszaszorulása meddig tart és milyen hosszú távú piaci hatásokkal jár, az kérdéses, mindenesetre a mai iráni elnökválasztásnak ebből a szempontból akár döntő jelentősége is lehet, hiszen véget ér Mahmud Ahmedinedzsad egy évtizedes politikai korszaka, ami nagyban felelős az ENSZ által kezdeményezett embargóért. Bárki is nyeri meg a választást, valószínű, hogy megpróbál majd kikerülni ebből a politikai zsákutcából, ám megfigyelők szerint ez azért nem lesz könnyű, mert az embargót kiváltó iráni nukleáris program irányításáért nem közvetlenül az elnök, hanem az örökös vallási vezető a felelős. Ráadásul mind a nyolc (már csak hat) elnökjelölt Khamenei vallási vezető embere.
Napi grafikonok
Ennek ellenére Iránban rendkívüli károkat okoznak a szankciók, az állam olajbevételeinek a fele marad el, miközben a fizetőeszközben jegyzett tranzakciókat is korlátozó intézkedések miatt óriási az inflációs nyomás. Vagyis Iránnak előbb-utóbb muszáj lesz visszaszereznie exportpiacait, ami viszont akár dömpingversenyt is generálhat az eddig baráti OPEC-országok között. Egy ilyen forgatókönyv esetén akár a 2009-es olajpiaci buborék kipukkadását követő, hordónkénti 35 dolláros szintig is összedőlhetnek az árak. Érdekesség, hogy az a másfél millió hordó, amit Irán naponta kitermel és értékesít, nem nemzetközi devizáért kel el, hanem vagy barterben nyersanyagokért, például élelmiszerért, vagy kevésbé likvid pénzért, például indiai rúpiáért cserél gazdát. Ez nagyobb volumenben az élelmiszerárakra és persze az indiai fizetőeszköz iránti keresletre is kihathat.
